Mi tartozunk köszönettel, hogy feladtad a labdát.... :-)))

Nagyon örülök, h ilyen jól sikerült ez a múltidézés... Valójában életre keltek ezek a tárgyak, s ettől lett jóÓÓ..:-) Köszönet érte ! ! !

Hogy mi ki nem kerekedik egy ócska vakolókanálból és egy ottfelejtett, ütött-kopott piros, zománcozott kanna tetejéből.... :-)))

De jó is volt egy kis visszaemlékezés és így, - a Ti saját történeteitekkel - még kerekebb lett ez a kedves múltidézés. :-))

Anna jó játék volt..:))) Így visszaemlékezve a régi idők emlékére... kis alumínium tejeskanna volt, ütött-kopott de jó szolgálatot tett...

Zsike, pont így volt ahogyan leírtad, a tehenek tudták hová kell hazamenni, valamiféle pavlovi reflexből kialakult ez náluk...:))) Én is gyerek voltam még akkoriban, s bizony mifelénk a sár derékig ért..

Emlékszem jól, h csak száraz időben lehetett pl. szenet hozatni, mert a lovaskocsi nem tudott bejönni... más szállítóeszköz akkoriban nem volt...

Anyám mindig mondta: "szaladj kisjányom" Jancsi bácsi hozhatja a szenet...:-)))

Érden az úgy zajlott mindez hogy, - amikor az házaknál még tehén volt és nem plazma TV -, hogy estefelé kitárták a hatalmas dupla kaput és a tehénkék miután szép sorban, hangos bőgéssek közepette felballagtak a Csapáson (ez volt a meredek utca közismert neve) és nem úgy mint a szólásban, hogy csak úgy néz, mint borjú az új kapura, mind egy szálig besétált különösebb bíztatás és ösztökölés nélkül a saját gazdája házába, azaz, hazatalált...mi meg csak ámulattal (én meg főleg, "pestierzsi" lévén) néztük, míg le nem zajlott ez a vidéki élettel járó esti csoda... :-))

...természetesen a tehenek közlekedtek, nem a lepényeik...

:-)))

Falunkban az utcán voltak elhelyezve, mert reggel-este közlekedtek a legelőre és vissza...

...én a bár földes, de tehénlepény mentes gyalogjárdán szögdécseltem minduntalan, oda és vissza egyaránt....tehát.aknaveszély kizárva! :-))

:-))) ...és még esetleg szerencsés is voltál, hogy közben nem léptél bele a bőgős úton hagyott lepényébe...

A gravitáció törvénye az én kannapörgetésembe is beleszól egy szép, langymeleg,tehénbőgős nyáresti, Ilona utcai tejszállítási manőverembe... :-))

...legalább volt kapásotok!:-)

Aztaaa!...nem ismertem ezt a játékot:-(...de már késő!

Anna! Szinte látom lelki szemeim előtt :-))) Képzeld mi meg azzal szórakoztunk, h a tejeskannát ki tudja úgy a karjával átfordítani, h ne jöjjön ki a tej... sokszor sikerült, de előfordult, h beleakadt egy faágba....:))) akkor kaptunk otthon! ! !

...már a festék sem a régi...mondogattam szüleimnek, amikor a tejcsarnokból bicikli kormányon üresen vittem haza a kannákat és a társakkal való versengés során úgy hullottak a kannatetők az útra, mint a záporeső...

Bizony nem néztük, h rozsdás! Csak víz legyen! Érdekes egyébként, h mindig ilyen lett az új is, valahogy hamar leverődött róla a festék! :-)))

A malteroskanál fogója is kissé avítt már...de ilyen kannatetőből bizony nagyon sok meleg nyári napon ittam kukorica kapálás közben...

Kedves Katika! Én is nagyon köszönöm a látogatásodat! :)

Régmúlt idők emlékét idézi fel bennem ez a fotó.Köszönöm!

Köszönöm Bányászlány, valamikor is így ittak a régi öregek, meg a tejeskannák is így száradtak a kerítés léceken... Ők még régmúltiak....

Ildi Neked is nagyon kösziii :)))

Klassz..:))

Ez nagyon tetszik! A vizeskanna teteje meg végképp! :-)))