Köszönöm...

Egy egy képnél elszoktam időzni, emlékek jutnak eszembe, versek is. A Te fotód ilyen :)))

Nevetnijó, nagyon köszönöm a verset... s, a gondolataidat is...

Chromcsi, gyönyörűen leírtad amit a házigazda elmesélt.



Babits Mihály: Édes az otthon

"Mikor a zsaluk leeresztve,

mert félhomály kell, nem üveg,

Lord hűs kövön, nyelvet eresztve

hemperg - és áll a légysüveg;

keresztútnál, hol tócsa poccsant

máskor, most por füstölg eléd:

izzadtan áll meg s levest loccsant

az ebédet vivő cseléd:

édes az otthon. "

A tanyasiak egyszerű, mindennapi életét mondaná el... Akik soha semmilyen körülmények között nem vágytak el innen. Itt születtek, s utolsó útjukra is innét vitték Őket... ( a házigazda elmondása szerint...)

Szegény kerítés,ha beszélni tudna,,

Kedves Nevetnijó!

Valóban ez a hangulata, a falu régen ilyen volt, ha vágjuk a füvet és összerakjuk, a friss széna illata...:)) Semmihez nem hasonlítható...

Csak jó, mély kút kellett, néha megesett , h belesett...)))

Nagyon hangulatos, jó lenne most ott sétálni :) Eszembe jutott Nagymamámék háza, ahol annyi nyarat eltöltöttem gyerekként. Ők nem tanyán laktak, de abban az időben a környéken még sok megvolt. A friss kenyér illata, hozzá a kútban lehűtött dinnye.... :))))