Nem csodálom, hogy nagynéném annyira szerette ezt a helyet.

Jó, hogy láthatom általad.

H1N1: :-) Azt hittem, hogy csak én vagyok olyan, aki visszasírja a meg nem örökített dolgokat is:-) Talán azért is vágyom vissza sok helyre:)

Nemtudom mikor kerülünk újra ide, de jó ilyenkor visszaemlékezni mindarra is amit nem fotóztam le.

Fülekibácsi: Igen, az ilyen érzésekről beszélek:) Jó, hogy megtehettétek, de sajnos mindig van egy utolsó nap...

2006-ban Bibionen voltunk, az utolsó előtti napon annyira nem volt kedvünk haza jönni, hogy meghosszabbítottuk még egy héttel.

Számolgattunk: a benzin így is úgy is ugyan annyi, a megmaradt pénz elég lesz élelemre.

Én az utolsó estén mindig nagyon szomorú vagyok...