Szerinted szerencse az, ha valaki csak négyévente kap szülinapi ajándékot?
Irigylésre méltó ez a szerencse és persze az egészséges életfelfogás sem elhanyagolható. A február nekem is sikerült, a szökőév elszökött.
olzsi: Mindez csak azért van, mert rossz időpontban születtél:-)))...én szökőévben, február 29.-én születtem, azért vagyok ilyen fiatal:-))))
Egyet se búsúlj, kedves Olzsi! A mi korunkban pár év ide, vagy oda, nem számít!
(Csak a csontjainknak, esetleg a szívünknek, meg itt fáj, ott fáj, de azért még elvagyunk...)
Az emlékek tényleg csodálatosak.
A fenne vinné el, rájöttem, hogy én vagyok a legidősebb a petrodvoreci emlékezők közül.
Ma már más a divat. A legidősebb unokám a nyáron épp a Baltikumban vett részt (Észtország, Hiiuma sziget) önkéntes munkán. Saját költségén és magánszervezésben utazik a résztvevő, a helyszínen adnak szállást, munkát és programokat, fizetség nincs. A költségeket leszámítva olyan építőtáboros fillingje van. Nagy különbség, hogy a kis létszám ellenére sok nemzetiségű egy ilyen önkéntes munka.
Ilyenre nem emlékszem, de 10 nap Leningrádban az csodálatos. Nekünk körülbelül egy hét jutott. Ja, és 20 évesek voltunk ...
Nem semmi ott építőtáborozni!!...én Dunaharasztin jártam középiskolába, és egy kőhajításnyira - Péteri majorban - szedtem paprikát, paradicsomot építőtábor címén.
Akkor neked talán rémlik a II. Sz-M. Ifjúsági Barátságfesztivál... 10 nap Leningrádban, fiatalság-bolondság...
Én pedig építőtáborban voltam Vyborgban. Csoportosan látogattunk el ide. Egyetértek óriási élmény volt.
Én egy ifjúsági delegáció tagjaként juthattam az egyébként tiltott területre, óriási élmény volt.
Sajnos nekem Kronstadt nem fért bele a programba, viszont voltam az Auróra fedélzetén, eléggé kis méretű hadihajó. Vajon mi lehet most vele? A többi élmény is feledhetetlen és milyen fiatal voltam még akkoriban (1965!!!).
Üdv.: olzsi
1969-ben jártam itt.
olzsi: Én 1976. nyarán jártam a lánykori nevén Leningrádban, Perodvorecben...és lehetőségem nyílt Kronstadt hadikikötőjébe a csatahajókra is eljutni. Felejthetetlen élmény volt, mindez megfejelve a hídnyitással, fehér éjszakákkal...
Köszönöm, kedves Anna!
Hegyikristály: Örülök, hogy segítségeddel újra itt járhattam!!
Köszönöm a szíves invitálást, bár megtehetném! Azt el kell mondanom, hogy Leningrád akkor is elbűvölő város volt és a fehér éjszakák felejthetetlen élményt nyújtottak. Itt az emberek is mások voltak, sokkal felvilágosultabbak és közvetlenebbek, mint az akkori SzU más városaiban, például Moszkvában.
Most sokkal szebb minden, mint azokban az években.
Gyönyörűen felújították a főbb látványosságokat Szentpéterváron.
Ha teheted, feltétlenül nézd meg újból!
Istenem! 1965-ben jártam itt, bár újra itt lehetnék, nagyon látványos.
csodás...
Köszönöm szépen!
Szép sorozat!
Abban biztos lehetsz!!!
Ide akarok menni jövőre, érdemes?