Örülök, hogy már kezdi megszokni a környezetet. Lényeg, hogy érezze a gazdi szeretetét. Mert hiába mondják, hogy a cica sosem a gazdit szereti, de ez egyszerűen nem igaz.



Imádja a gazdiját, de hát a területéhez is ragaszkodik, de az kevésbé erős kötődés. A gazdi elvesztésébe belepusztul, de a terület elvesztésébe nem.

Ja, hát a drágám egyik jelmondata, hogy "Enni kell"...:DDD

Az a 3 nap nem lehetett könnyű - valahol olvastam, hogy költözés után kb. 6 hónap, míg a cicák megszokják az új helyet - idő kell nekik, míg újra magukénak tekintik a területet. De jó, hogy már eszik :-)

Kedves Tacsi! Nekem három cicám volt - első Szofi - ő már nem él, talán ő volt a legintelligensebb - biztos a 7. vagy 9. életét élte... és most van kettő ő, Justine, és Lackó, de hihetetlenül más egyéniségek, és a tökéletességük irigylésre méltó. Azt hiszem, a költő, Pablo Neruda írta, hogy ha nem költő, akkor mindenképpen macska szeretne lenni....

Zsüzsü, magam is cicagazdi vagyok, ismerem a lelkük rezdülését is.

Köszi, Tacsi! Amúgy nagyon aranyos, hatalmas lelke van, főleg B-t imádja nagyon. Ezért is gondoltuk, hogy azért csak jöbb, ha magunkkal hozzuk...:)

Hát, a macska nem csak gazdifüggő, de helyhez függő is. Valószínű ez viseli meg szegélykét. Aranyos cicus.

Mindig is nagyon szorongós volt... aztán kitettük egy repülőútnak... három szállodában laktunk, ez most a lakásunk. Durcás...????!!!:DDD Kb 3 napba tellett. már majdnem fecskendővel kellett itatni. Most - kb. 2 hét múlva is a franciágyat szereti, a szekrényeket... ritkán óvakodik elő. De már van remény, ... vacsorázik:DDDDDD

Mintha durcás lenne :-) Mennyi ideig tartott, míg sikerült előcsalogatni?

mintha haragudna, de megszokja :)), aranyos nagyon !