Nem csodálom... és nincs kedved... vagy időd nincs...:))???

Zsü, ezt már sokan és sokszor mondták nekem.

Sappeni, köszönöm szépen,,, nagyon örülök, hogy tetszik...

Ez a kisfiú szinte végig ennyire átszellemült volt:))

Tacsi,, mindig olyan érdekes történeteid vannak,,, magadról is, meg a rokonaidról is... le kéne írni..:)

Zsüzsü, nagyon jó ez a sorozatod!!!!

Jól elkaptad az arcokat!

Talán ez tetszik a legjobban, de csak hangyaorrnyival, mert a többi is nagyon jó!

Nagyon szuper!!!!

Édesapám 19 éves koráig hegedűs volt, utána tért át a csellóra. A nagy munkanélküliség idején a zenei tudásából élt meg, nem is rosszul. Tánciskolai szalonzenekar, sőt mozizenész is volt a hangosfilm feltalálásáig. Aztán elmúltak a bohém évek és végre állami hivatalhoz jutott....

Túl sok zenész volt a családunkban ahhoz képest, hogy egy szoba-konyhás lakásban éltünk öten. (plusz egy zongora) Egyre nehezebb volt beosztható az egy főre jutó gyakorlási idő. Gyakran a zeneiskolába mentem gyakorolni, aztán elegem lett és abbahagytam. Pedig kár volt, mert egy-két év múlva kiröppentek a gyerekek, mikor már csak hármasban maradtunk a szüleimmel, végre két szobás lakáshoz jutottunk. De akkor már nagyon eltávolodtam a zenétől. De nem volt hiába, mert meglehetősen zeneértő és jó hallású lettem....

:DDDDD

Jééé! A zongora tetszett volna nekem is!!! most, hogy írtad, eszembe jutott, hogy azért nem rajongtam a csellóért, mert én is zongorázni szerettem volna. Akkoriban egy kicsi 2 szobás lakásban éldegélt a 4 tagú családom....a zongora be sem fért volna.....

...hogy miket juttatsz eszembe, Zsüzsü!!!! :-)))))

Hááát,,, igaziból számomra ez egy nagyon titokzatos hangszer... még a hegedű is... ha valamihez lett volna kedvem, az a zongora... volt is nekünk régen,, igazi, nagy,,, a nővérem,,, - 7 évvel idősebb nálam - tanult is zongorázni,, de egyszer azt kérte karácsonyra, hogy ne kelljen többet zongorázni,,, így aztán a szüleim "helyhiány miatt" eladták sajnos a zongorát... mire én oda jutottam, már nem volt...

Amúgy én is zenei általánosba jártam, de csak az énekkarig jutottam:)))))

Na jó...én kicsit túloztam. ....zeneiskolába jártam, csellózni tanultam csak. Zenekarban nem játszottam. Sajnos gyerekként kicsit zavart, hogy megkérdezték órára jövet-menet, hogy: "mit viszel, kislány, nagybőgőt?"

...nem is értem, miért zavart.....

Úgy mentem órákra, hogy otthon nem is mindig vettem elő a hangszert, nem gyakoroltam, viszont azokat az egyszerű darabokat, úgy tudtam eljátszani, hogy még meg is dicsért a a tanár "jól van, szépen megtanultad..."

......akkor nem láttam benne fantáziát és abbahagytam.

Így "csellóztam"én gyermek fejjel. :-)

Tacsi rendes gyerek volt, ő igazi csellista lehetett! ♥

Nahát,,, milyen érdekes... már két csellista is jelentkezett... szeretted, Tacsi? Miért hagytad abba???

Szilvinek is szól a kérdés, ha nem titok...:)

Aranyosak. Édesapám is csellista volt, a soproni Szimfonikus Zenekar tagja volt egész életében. Én is csellóztam, az Úttörő Zenekar oszlopos tagja voltam. 18 éves korban hagytam abba.....

Igazi kis zenészek! :-)

Igen,,, meg aztán legalább egy óráig játszottak....

Szegény kisgyerek! Biztos melege volt! :-(

Igen,,, nagyon aranyosak voltak,,, jó, hogy mondod... gordonka, cselló, kisbőgő,,, ezek ugyanazok...:))?

Amúgy gratulálok,,, nem tanultam zenét,, de nehéznek látszik,,, és nem csak súlyra:)))

Képzeld az egyik kisgyerek leájult a székről...:(((

DE ARANYOS! :-) Valaha én is gordonkáztam.