Ilona, ez tényleg nagyon szép... és mindig lehet rá emlékezni :)

iiilona, gyönyörűen leírtad érzéseidet, és köszönet, hogy megosztottad velünk :)))

Gyönyörű ez a fotó!

Nagyon szeretem a szeptembert, nemcsak azért amit ad. Akkor született a kisebbik fiam. Az a szeptember tombolt, éjszaka esett, reggel napsütésre ébredtünk, zöld volt a fű mint májusban, a körte viszont sárgállott és édes leve csorgott....:) A kicsi fiam éjszaka aludt, nappal vígan voltunk...)

Szívesen :)

Gyönyörű ez a vers... köszönöm, Nevetnijó :)

Gyönyörű a fotód. de számomra egy kis szomorúság is árad belőle.



Petőfi Sándor: Szeptember végén

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.

Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet,

De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,

A tél dere már megüté fejemet."