nagyon nincs jól... :(
Igen, és így leszünk egyre igénytelenebbek....Mert mindent a pénz határoz meg. A kultúrát is.Nincs ez így jól.
Igen, ez sajnos országos tendencia... konferencia központokká alakulnak át a KÖZművelődési helyek... :( mert ott az értekezést tartók fizetnek a teremért, s nem a művészeknek kell fizetniük fellépési díjat... a másik pedig, hogy volt már olyan település, ahol azt mondták, nem lehetne a költői estre a Yehudi Menuhin-díjas hegedűművész helyett egy operett duettet hoznom magammal? :))))))
Na majd tárgyalok a fiammal, igaz, ő történelmet tanít, de hátha vannak kapcsolatai. Sajnos nálunk már nincs művelődés háza. Ugye milyen nevetséges? Pedig hatalmas betűkkel fel van írva rá, de most már játékkaszinó és konferencia központ. A lakosságot kirekesztették onnan.....
A képet ha legnagyobb méretben nézed látható, még hivalkodóan fel van írva: MAGYAR MŰVELŐDÉS HÁZA.
De már rég nem az.
Inkább könyvtárak, Művelődési Házak szoktak hívni... :)
Sopronban pedig sok könyvesbolt van: Alexandra kettő is, Lyra könyvesbolt. Vörös cédrus, Fekete cédrus stb.... sorolhatnám. Gondolom, egy könyvesbolt invitálása lenne szükséges.....
MIndehova elmegyek, ahová meghívnak :)
De sajnos egyre kevesebb az ilyen invitálás...
Remélem, Sopronba is eljutsz, és akkor értesíts. Vagy ha én leszek Budapesten (idén még valamikor mennem kell, él ott egy testvérem, akivel egy éve nem láttuk egymást, bár naponta telefonálunk egymásnak. Majd rákérdezek, hogy éppen akkor van-e valahol könyvbemutatód,
Talán egyszer hozzád közelebbi helyre is kapok meghívást könyvbemutatómra, Tacsifoto :)
Az elfogadás művészete című versemet Rónaky Editért ajánlottam, aki nyelvészeti és pedagógusi hitvallásán túl EMBERNEVELÉS-ben is kimagasló volt, művészetpártoló, műértő, újságíró, barátunk volt... rólam (illetve könyveimről is számos recenziót írt)... halála nem csupán személyes veszteség... kiemelkedő személye volt a pécsi, mohácsi kulturális életnek...
Kedves Mária!
Sajnos fizikailag lehetetlen, hogy ott legyek, mert 220 km távolságra lakom a fővárostól..... pedig elhiheted, szívesen ott lennék. A versedet feltétlenül el fogom olvasni még ma.
Tacsifoto: igazán megörvendeztettél soraiddal. Ez a versem a nyolcadik kötetemben olvasható, aminek a bemutatója most lesz október 4-én a Rátkai Művész Klubban (Bp. VI. Városligeti fasor 38), 18 órakor... ha tudsz. gyere el... a verset itt el tudod olvasni: http://alkoto-haz.hu/?q=node/2385
Engem is nagyon foglalkoztatnak a mulandóság, az elmúlás, a veszteségek, a megfellebbezhetetlen történések elfogadása... nyilván azért is lett ennek a kötetnek a címe: A mulandóság stációi... feltétlen fontosnak tartom felhívni az emberek figyelmét a jelen értékes pillanataira...
Négy éves az unokád? De jó, az enyém 22 hónapos, de már be nem áll a szája és tényleg úgy van, ahogy mondod: ezerrel él :)))
Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat. Szeretettel ölellek: Mari
...és mi felnőttek miért veszítettük el a jelent? Úgy érzem, vagy a múltban, vagy a jövőben gondolkodunk. A jelenben szinte soha.....
Ezt a versedet meg fogom keresni, mert mostanában sokat foglalkozom ezzel a gondolattal: Az elfogadás.....Nehéz téma bármit elfogadni: segítséget, gondoskodást, elmúlást....
Mit gondolsz, a mi kultúránkban miért olyan nehéz beszélni erről? Úgy érzem, a legtöbben "mellébeszélnek".
Nagyon tetszik a gondolatod: Mindenfelé virágcsontvázak. Bizonyság arra, hogy a nyár létezett.....Ezen fogok ma gondolkodni....
Ha az unokám hagyja, hogy gondolkodjak:)))))))
Mert egy 4 éves gyermek még ezerrel él, nem érdekli semmi, csak a pillanat.....