Örülök... remélem, találsz olyanokat, amiknek szívedben otthon adsz...

Én köszönöm..... És elkezdtem a többi versek olvasását....

Jah, és felidéztem magamban ezt a fotóügyet... amikor a székelykaput lefotóztam itt egy agárdi kis utcában, nem is vettem észre ezt a szegény rigót... itthon, amikor a gépen ránagyítottam, hogy mi az ott a sarkában?... akkor láttam... no, akkor ismét felkerekedtem, és visszamentem, hogy megnézzem közelebbről... megrendítő volt... és hazafelé jövet már mocorgott bennem ez a vers, amiből idéztem ezt a pár sort... Köszönöm, hogy szeretettel fogadtad...

A vers is drámaian nagyon szép és valóban illik a képhez.

Igen, ez még a kezdetek kezdetén volt, amikor megkaptam ezt a kis Canon gépet... és abszolút gyakorlatozás volt vele a fotózás... ma már másképpen kapnám le... amúgy inkább azért rögzítettem, mert később elővéve beleosont A táj kristályszerkezete című kötetem, A Szabadság hídjai című versbe:



"...Tényleg az a jussa a sóvár madárnak

hogy egy székelykapu ágában

leljen végső nyughelyet magának

amikor az áldás-békességet

ónos eső helyettesíti



Mivel lehet lecsendesíteni

a kisemmizett erdőket

ha ágaskodó fái megindulnak

és azzal a tudattal rohanják le

a mélységet

hogy nekik már mindegy

mert a holttestüket felemésztő földön

kívül úgysincs veszteni valójuk...

Ha már megnéztem, írok hozzá:

Mint fotó értéktelen, de a téma megrázó!

Lehet hogy egész más véleményem lenne ha a héttér sötét, vagy legalább nem kiégett lenne.:(