Én Tacsi útmutatásai alapján "edzettem", az elsőt volt a legnehezebb megtalálni.... és így igaz, amikor "rááll" az ember szeme, már egy kicsit könnyebb.

Ez érdekes téma: hozzá kell szokni, hogy mit lássunk. Gombagyűjtésnél, gesztenye szedésnél stb. kell egy kis idő, mire az ember szeme megszokja, hogy mit lásson.

Még egy apropó, hogy Szörényiék slágere szerint járjunk el :

.....Láss, láss - ne csak néézzz...

Puffancs, talán azért nincsenek ilyen táblák, mert a II. világháborúban teljesen szétbombázták és szétlőtték a fővárost. Az újjáépítéskor kisebb gondjuk is nagyobb lehetett, mint az állópontokkal való foglalkozás.

Majd próbálok kitalálni valami innovatívat a "lejtméreti táblán kívül" :-)

Érdekes műszaki emlék,ha megcímkéznéd páran megkeresnék bizonyára

Köszi szépen !

Gratulálok és örülök neki, hogy már nem vagyok egyedül lejt méreti táblák ügyében sem.