Köszi szépen !

Húú, de nagyon egyet értek veletek! :-))

:-)

Tudod, szerencsés kis nemzet vagyunk mi, itt ebben a kis Kárpátmedencében, hogy ilyen szép, ízes, dallamos nyelvvel áldottak meg az égiek. Borsódzik is a hátam, amikor meghallom a sok "ne má"-t, és borzalmasnál, borzalmasabb nyelvi igénytelenségről tanúskodó társait.

Hidd el nekem, hogy az olvasás hiánya még lejjebb taszítja ezen a sötét lajtorján a fiatalságot, na meg ott van az írás, az írás, amivel kifejezheted az anyanyelveden az érzéseidet a gondolataidat, a véleményedet. Ma már alig írnak az emberek, a postaládák, - mint említettük már -, lassan feleslegessé is válnak idővel. Ez nagyon szomorú. Hová tűnnek a kedves üdvözletek a szeretteinktől, pár sor a távolból, vagy egy több oldalas soha nem felejthető szerelmes levél. Fáj a szívem az emailt küldözgető, sms-ező fiatalokért. :-((

Szép emlékek, nem tudom a lányok ruhája hány lila foltot gyűjtött be!

Véletlen láttam meg őket a kápolna előtti fán, igyekeztem nem felkelteni az érdeklődésüket a fotózás iránt! :-))

Igen a szeder kifejezést is hallottam valahol. Felénk ez az "eper" és van a "földieper" ami ugye másutt szamóca is, és van a "szeder" a tüskés indájú földön kúszó általában feketére érő inkább vadon termő,de ízében más gyümölcsű növényke. Ez a szép nyelvünkben, hogy tájak, és emberek származását is néha elárulja a különböző kifejezések kevert használata.

Például ami békésben, kukoricagóré, az Szőregen, kotárka ! :-))

...vagy akár a "spór", "sparhet", "sparhelt", " tűzhely" vagy rell, relni, sütő, érdekes a lajtorja, létra, de tetszik a garádics, lépcső, esetleg a gang, folyosó, szavak használata is !

Egy fészekalja leányzó, nagyon bátrak és bájosak. Nálunk a kertkapu mellett terebélyesedett, és ilyenkor érés idején szinte gázoltunk a a lehullott, méhecske csalogató édes gyümölcsben. Érdi nyaraim megédesítője volt, természetesen ennek ragadós, lila nyomait néha fülig magamon hordtam...... csakhogy én nem engedek a szederfából, nekem örökre az marad! :-)))