Úgy legyen! :)
Ahogy egy idős kolléga bácsi mondta még fiatal koromban, ha kérdeztem hogy van: "Csak hóttomig így kibírjam!"
anna!
Szeretnék én is olyan jöttment lenni, mint Te.
Csak még sokáig legyen lehetőségetek! :)
Somogyi Erzsébet: Köszi! Szóval szerinted jöttmentek vagyunk? :-D :-D
Milyen igazad van Hermi! Szegény nagypapa gyakran tűkön ült :-D
Hát le a kalappal a kis unokátok előtt, meg előttetek is, mert Ti aztán ahogy tapasztaltam, elég sokat jöttök-mentek.
Azért a szófogadásnak és türelemnek meglett az eredménye.
Anna: Igen, ez más irányú időtöltés volt! De melyikőtöknek hiányzott jobban a jövés-menés? Talán bizony a nagypapának???:-))
Hermi: :-)))) Az biztos, hogy nélküle nem feküdnék hasra és berregnék....
Viszont komolyan mondom, nem volt jó másfél hétig - kis szünetekkel - egész nap óvó bácsit, óvó nénit játszani a lakásba zárva.
Életelemünk a menés, nem mehettünk buszozni, vonatozni, kavicsokat dobálni a többi gyerekkel a Feneketlen-tóba.
Köszi Erzsébet! A gyerekek ezt hamar átvészelik, főleg ha vigyáznak a vakargatással. Megtanítottam, hogy a tenyerével simogassa magát, ahol viszket, úgy is cselekedett. Más kérdés, hogy ez kevésbé hatásos, mintha vakarással enyhítené a viszketést.
Anna: Mondom én, hogy még jól is jött nektek, hogy a gyerkőc beteg volt! Úgy őszintén, mikor autóztál volna egyébként a lakásban, ha nincs ott???:-)) Az, meg hogy nem lesz egy Munkácsy, sose bánd, Picasso még lehet belőle:-)) Sőt, lehet, hogy az új Albert Eisteinnel társasoztál!:-DD
anna!
Örülök, hogy rendbejött a kis legény!
Erzsébet: Köszi! Ma már csak pár darab pöttye van, holnap orvoslátogatás, hétfőn óvoda.
Hermi: Valóban! Megy a lakásban a sok-sok autóval az autózás, társasozás (2 dobókockával, úgy gyorsabban célba érünk és képzeld összeadja a kockákat....de rajzolni egy vonalat nem tud)fényképnézés, és persze a jutyub, amit önállóan kezel. Én meg csak alkalmanként a mobilomon látom a zindát....
anna!
Az unokádtól Te is inkább virágot kapjál ismét, ne bárányhimlőt.
Ha beteg, akkor mielőbbi gyógyulást kívánok Neki.
Anna: Te igazán semminek sem tudsz örülni?? Most éppen azt adhat az unokád, meg azt is, hogy vele lehetsz!:-)
Erzsébet, Te állandóan virágokat kapol mindenkitől.
Én meg lehet, hogy bárányhimlőt az unokámtól, aki a héten nálunk tanyázik :-)
:) :) :)
Erzsike: a szeretetet nem is lehet hízelgéssel kicsikarni... Azért szeretnek, mert nagyon szeretetre méltó vagy! Végül is ez a szeretet tart bennünket fiatalosan!:-DD
Magam is meglepődöm néha, de nagy örömmel tölt el. :) :)
Nem vagyok egy hízelgő típus, mégis az unokák is azt sem tudják, hogy fejezzék ki szeretetüket.
:-) Sokan szeretnek!!:-))
Feketét én is csak most először. Gyönyörűek, csak maradjanak meg!
Szőregről hozták internetes ismerőseim.
Juj, de különlegesek! Feketét még nem is láttam!