Akkor érted miről "beszéltem".

:-)))

Igen, valamit kérdeztek, mondtak, hogy beszélgetés kezdődjön.

...ahogy nagyapám is tette. Házunk előtt ballagott egy bácsi kapával a vállán, megkérdezte tőle:"Kapálni megy szomszéd?"

Én meg kis emberkeként gondoltam, láthatja hova megy, ha kapát visz a vállán. ....és pár percet beszélgettek erről-arról.

Most hirtelen erről eszembe jutott valami, lehet, hogy már említettem.

Mikor 1950 őszén ideköltöztünk, a vasútállomástól a belvárosig vezető út mentén a házak előtti kispadon üldögéltek emberek, s köszönés helyett így szóltak: gyünnek?, mennek? beszígetnek?

Hol van már az az idő!

TV, számítógép, meg ahogy Hermi is írta, befelé fordulók az emberek.

A miénk olyan családias lakótelep szerencsére.

S azért mindenki elvégzi a dolgát.

Tudom, ezért haragszanak rám, de ezt a véleményem hangoztatom itt-ott az indán.

Tényleg nem kell családregényt írnunk - mint mi tesszük néhányan - de a sorozatban szívecskén bökés sem az igazi.

Ha látsz régi fotókat, alatta hosszú-hosszú sorban a hozzászólók írásai. Manapság ha írok, válaszolnak, többen jelezték, hogy nem szokta írni, ők a kedvenceléssel jelzik, hogy nálam jártak. Néhány kivételtől eltekintve már én sem fárasztom magam az írással. :-(

Igazad van anna, én ott úgy vaktában sosem szoktam szívecskét osztogatni, mert kíváncsi vagyok a képre teljes nagyságban és persze a címére is.

Én legalább 5 éve nem használom az indafoto.hu oldalt, de valamelyik nap bizonyos okok miatt kipróbáltam....

Ott ha nem nyitod meg, csak vaktában rákattintasz a szívre, sosem tudod meg mi a fotó címe.

Kipróbáltam most azon a felületen a legutóbbi 2 képednél, adtam rá szívecskéket, de fingom sincs mit írtál címnek :-(

anna, rám jellemző, hogy hiába nézek meg valamit tüzetesen, akkor sem veszem észre a lényeget.

Még a rossz szememre sem foghatom. :(

Megnéztem, nem vaktában kedvenceltem.

Köszönöm anna, jó, hogy figyelsz helyettem is.

....ben.

Csak szólok, ha mások még nem észlelték ;)