Bizony.

Ezek nagyon fájó emlékek Erzsike. De az emlékeket soha nem veszíthetjük el, ez hatalmas érzelmi érték!

Édesapámról csak leg-ekben lehet beszélni jó értelemben.

Mindenki szerette, tisztelte, kár, hogy korán 58 évesen itthagyott bennünket.

Hogy ürült volna Ő is a dédunokáknak, akárcsak Édesanyám.

Erzsike: Ez csodaszép!! Édesapád nagyon jó ember lehetett, hogy a lánykájával együtt alkotott!:)

Először mikor megláttam, azt hittem, hogy egy emlék egy régebbi utazásról, de mint kiderült, ez annál sokkal értékesebb és megfizethetetlenebb!!:)

Egyetértek mindazzal, amit leírtál.

Legfőképp, hogy az a baj, ha valaki nem ismer határt.

Nekem okostelefonom nincs, így időnként bekapcsolom a laptopom és szétnézek a regisztrált okdalakon.

Szeretek kollázsokat készíteni a képeimből, vannak albumaim a "felhőben" is és még videókat is töltök You Tube-ra. Ez utóbbiakat még képeimből is készítettem zenei aláfestéssel. Persze ezek közül kevés nyilvános.

Rendeltem net-en kétszer is fotómasinát, szkenner-t, stb.

Csak nem bankolok, még nem is vásárolok bankkártyával.



Köszönöm a dícséretet, valóban szép emlék, a lépcsőházunkban függ a falikép mellett.

Teljesen igazad van. A net nagyon jó dolog. Valóban rengeteg ismeretet szerezhetünk, tájékozódhatunk a világban történtekről, és pillanatok alatt utánanézhetünk szinte bárminek. A hivatalos ügyeim nagy részét is neten intézem, meg tudok vásárolni olyan dolgokat utazgatás nélkül, melyek a lakókörnyezetemben nem elérhetőek, stb. Nem lehetnék tagja net nélkül ennek a szuper kis közösségnek sem, nem láthatnám a fotóitokat, és kimaradnék jó kis eszmecserékből.

Szuper dolog, már el sem tudnám képzelni az életet nélküle. A gondot ott látom, hogy nagyon sokan, tisztelet a kivételnek, de főleg a fiatalok, nem ismerik a határt. Szinte már csak online tartják a kapcsolatot ismerőseikkel, a személyes emberi kapcsolatok leredukálódnak, nem olvasnak könyvet, nem mennek ki a szabadba... Tanúja voltam annak, hogy két kamasz egymás mellett ült a padon, és az okostelefonjaikon cseteltek egymással.

A fotó kapcsán viszont a lényeg az, hogy a perzsaszőnyeged csodaszép, le a kalappal előtted, és mindezek mellett szép emlék.

Valóban több idő jutott egyéb elfoglaltságra, de azért nemhiába mondom, hogy nekem a net ablak a világra.

Általa juthatok el csodálatos helyekre, szerezhetek ismereteket, tarthatok kapcsolatot barátokkal, stb.

Gondold csak el, a nyolcvanas évek elején az egész lakótelepen csak nekünk volt vezetékes telefonunk, az is csak azért mert már volt előtte is ahol laktunk

S hol tartunk most?

Igen, a mai világban már mindkettő hiányozna. Pl. nem láthatnám a csodaszép kézimunkáidat sem.

Emlékszem, amikor hétfőn nem volt adás, akkor sem dőlt össze a világ. :-) És TV hiányában ilyen szépséges szőnyegek készültek. :-)

frangipani, van benne valami, meg számítógép nélkül is.

Persze azért már hiányozna mindkettő.

Néha az az érzésem, hogy időnként jobb volt TV nélkül. :-D

Aztán divatbajött a TV, nem készült több perzsszőnyeg. :D

De jó!