Életre kelt a kép!

Köszönöm, Rolling!

Nagyszerű sziluett.



Berta Béla



Gémeskút

Szúette ága közt sandán áll a rúdja,

Hívó hangját rég nem hallja a róna,

Nem szolgál sem embert, sem jószágot,

Meredten nézi a halovány holdvilágot.



Valaha nap mint nap bólogatott,

Embert és jószágot egyaránt itatott,

Haloványan emlékszik még a rég múltra,

Mikor a gulya bőgve ment a vályúra.



Talán már száz éve látja fenn a napot,

S látta rég még a Bundást amott,

Az idő rohanva futott tova el azóta,

Hogy szomjas vándor meglátogatta.



Pedig hát valaha idejárt a gulya,

A gulyás, a juhász, a botja és szamara,

Ittak jót a fodrozó, ízes, hűs vizéből,

Jutott bőven a szikes föld mélyéből.