Nálam nem arról van szó, hogy nem bírnám akár naponta kitakarítani a lakást, hisz tudod, nem nagy az egész, de egyszerűen egyre jobban sajnálom az arra fordított időt.

Én már sokat lazitottam mióta Anyukám és Anyósóm meghalt, de bizonyos dolgokat még mindig megtartok. Nem tudok teljesen kivetközni a börömböl

Én meg ilyenkor azt gondolom, hogy a szüleim huncutul kacsintanak az égből, hogy nem kell olyan komolyan venni ezt a dolgot... Kell egy kis lazaság az életben.

Emlékszem, mikor szegény Sári néni már szinte magatehetetlen volt, valósággal szenvedett, hogy a takarítónők nem voltak hajlandók nála az átlagnál nagyobb tisztaságot tartani, fényezni a bútort stb. És ő ettől nagyon szenvedett. Hiába vigasztaltam, hogy mit törődik a szekrénnyel, meg a csempével, pihenjen és olvasson....Nem tudott megváltozni.....

Igazad van! DE tudod milyenek a Steiner lányok? Már Anyukám keblénél tanitott, hogy karácsonyi és husvéti nagytakaritást kell rendezni, s nem tudom kihagyni mert félek, hogy a Steiner lányok figyelnek a Nagymamával együtt és valami történik, ha nem teszem meg. Anyósomtol meg azt a babonát szedtem fel, hogy ujévre nem szabad a házban szennyesnek lenni,a ház tiszta legyen és Ujév napján lencsét kell enni, hogy szerencsénk legyen! Nem hülyeség ez egy modern nötöl?

Próbáld ki, hogy egy évben csak egyszer csináld.... Máris fele munka. Nem hiszem, hogy olyan nagyon piszkosak lesznek....

Igen, szeretem a teritöimet, de kétszer egy évben mikor mosni, keményiteni és vasalni kell sokat szidom magam

hogy miért adok magamnak ennyi munkát! Akkor mindig azt mondom, hogy ez az utolsó, legközelebb ha leveszem nem teszem már vissza

Nagyon hangulatos és igazad van Tacsi, szép kézi horgolású terítők vannak. Gratulálok a belső térben készített fotóidhoz is.

A kompozíción már igazi ünnepi hangulatot varázsol.

És milyen szép terítőid vannak.