A régi kilincsek nekem is nagyon tetszenek. Nem úgy, mint a mostani modernek.
Vers írásban, bárcsak Én is ilyen tehetséges lennék, mint tacsi, és Mária. De sajna nem vagyok az! Az indán, 2 tehetséges költönk van! Ehez, meg csak gratulálni tudok. Tacsinak, Máriának üzenem: továbbra is költsenek, szebbnél-szebb verseket!
:))))))
Tacsi, ábszolute, meglepetés vagy. Gyönyörűségeket kapsz el, és még poéta is. Aztaaaaaaaaaaaaaaa!
Sajnos nem, de kétségtelen, hogy hajlamos vagyok a versírásra, bár csak kínrímekkel.
Tacsi, hogy Te miket tudsz! Nem vagytok némileg rokon-
ságban Máriával?
Mint egy fáradt, száradó kéz
Aki még szolgálni akar
De már régóta nincs mit
Az ajtó kincset már nem takar.
Rendületlenül tárja elénk
Hívogatón a karját
Nyomd le!l Lépj be házunkba
S pihenj meg: jó barát.
(A kép hatása alatt e rövid versikét e pillanatban költöttem: Tacsi)