Ennek a képnek is "története" van (mint az előzőnek:

( http://indafoto.hu/akb/image/17422983-cfaa6491/409121 ).

Talán nem is ide tartozik. A kattintás napján (lásd: "A kép adatai") munkából hazafelé vettem észre az országút mellett csúcsforgalom idején fel-alá szaladgáló kutyakölyköt. A gazdát várhatta az ismerős autóval (aki valószínűleg itt tette ki). Index jobbra, nagy fékezés. Amikor meglátott, bemenekült az út melleti lakatlan, gazos hobbitelekre. A legközelebbi házba becsöngettem. " Nem a mi kutyánk, de nem is idevaló, nem környékbeli, nekünk is van kettő...stb." Becserkésztem, hazavittem. Az állatorvos megállapította, hogy nincs chipelve, tipikus kitett kutya(kölyök). A régiós rádiót és az ebrendészetet felhívtam, a facebook-on kerestük a gazdáját, eredménytelenül. Ezt és további képeket aznap este készítettem. A kölyköt (a Kornélius nevet adtam neki) megetettem, megitattam. Több napja nem ehetett. Van egy kép amit most feltöltök. Ez a kép fotós szemmel értékelhetetlen, de a halálosan fáradt kölyök szeméból én ezt olvastam ki:" .. nem tudom hol vagyok, nem tudom hogy kerültem ide, nem tudom miért kerültem ide, de halálosan fáradt vagyok. Aludnék. "Bízhatom benned ?"

Kornélius azóta egy kedves Tolna megyei család "tagja" lett. Helyére azóta újabb, rehabilitációra szoruló, szeretetre vágyó mentett magyar vizslák érkeztek.

A kutyák, macskák albumomban egytől egyig me

Béke és nyugalom...