köszönöm. Én nem állok (már) az ebédlő előtt (a rántotthúst sem szeretem annyira) - viszont találkoztam a gyárban volt kollégákkal (akik ma leginkább őrző-védők). Megismertek (régi, gyári ember...), beszélgettünk. Sajnos, ők tényleg ott állnak és várnak.
Részemről azóta már több gyárat felépítettem, most is építek egyet (a cybertérben).
Örülök, ha ilyen képeket láthatok, mert a lélek olyan rezdülését mutatja meg, ami nem mindig publikus. Köszönöm, tényleg hatással volt rám!
Sajnos, az a térség nem sok olyan nagy rántott húst lát mostanában...
Fiatalon volt egy képed, amit aztán nagyon gyorsan leromboltak. Sokan még mindig ott "állnak" az ebédlő előtt, mint ahogy Te is... Én tatabányai vagyok, ott a bányával tették ugyanezt, nagyapám bányász volt.
Szerintem a hit és a remény nagyon fontos dolgok!:)
köszönöm. Sajnos (? - vagy nem) az a rántotthús 1980-81-ben volt. Én még nőtlen, és komolyan hittem abban, hogy ha felépítjük a "Kombinált Acélműt", az jó lesz. Bár, valahol ma is hiszek benne ...
Tetszik ez a fotó, főleg a leírással együtt!