Norbikapitány: a kép címe szerint is erősen törekedtek a nagy tűz elérésére:-)....pár méterre van a kerületi tűzőrség!
Nagyikámnak volt a konyhában... még emlékszem, pedig jó rég volt... :D s mennyi trükköt tudott a nagyikám a család melegséggel való feltöltésére :)
Pethes Mária:..és mennyi melegséggel töltötte el az őt fahasábokkal tápláló családokat.
Mennyi mindennek volt tanúja ez a sparhelt...
Találó név.
Vaj? Zsír? Az én gyerekkoromban ilyen nem volt. Maximum marhafaggyút ehettünk a kukorica kenyérre. Már ha volt.
Vagy melaszt, hogy az milyen undorító volt.
De a héjában sült krumplit nagyon szerettük. Körülültük az asztalt, és mi voltunk "A krumplievők"
A legemlékezetesebb az volt, hogy együtt voltunk.
A mi erdeinkben őshonos a szelídgesztenye, és ősszel amennyit csak tudtunk minden évben begyűjtöttünk. Az is nagyon finom volt.
...gyermekkoromban nálunk is ilyen üzemelt!...jól sült benne télen a krumpli, amire vajat, zsírt kentünk és teával isteni eledel volt!......nemrégiben hallottam, hogy salgótarjánban nemes egyszerűséggel asztalmasinának nevezték valaha:-)))
Nyáron milyen nehéz volt begyújtani, füstölt, mint a nyavalya.
Kiűzött bennünket a lakásból, de aztán belejött, és adta rendesen a meleget.
Hát ez az öreg spórherd honnan a rákból került elő?
Valamikor nekünk is ilyen volt, pedig a beépített sokkal finomabb meleget adott, olyan volt, mint egy kemence....
Jó volt melléje bújni.
...ahogy a tűzhely is kibírt sok vihart!...talán már a gyár helye sincs meg salgótarjánban:-(
Pár napra való tüzelő, adventi vásárt kibírja!!!