Kellemes enteriőr,szép fotó.
de jó...ezt megpengettem volna...:)
Szép darab!!!
Anna, köszönöm a jókívánságokat. Ma már jobban van a kis beteg, kisétáltunk a mamához szép lassan, nem volt hajlandó buszra szállni. Út közben Traxival futottunk össze, aki az Ibolya tónál fotózgatott. Édua átadása után pár felvétel erejéig én is megálltam ott. Szép volt.
Borzalmas lehetett a gyerekeket tartani, régebben nem igen érzéstelenítették sem a fül sem az arcüreg felszúrását. Nekem a saját fiammal kapcsolatban vannak ilyen rém emlékeim. Nekem kellett megtartanom őt, amíg szúrták.... Hihetetlen ellenállás tud leni egy kisgyerekben.
Mos már fagyasztással enyhítik a fájdalmat.
Tacsi: gyógyulást a kis betegnek!..jó, hogy felfakadt...boldogult ifjúkoromban 2 hónapig kedves nővér voltam a tiszti kórház gyerekosztályán...feladatom volt, hogy előrehaladott otitis esetén történő dobhártya-felszúráskor ölemben tartottam a kis beteget és szóval tartottam, illetve lefogtam a ficánkolástól...rosszabb volt a subacut arcüreg gyulladás esete, amikor a felszúráskor recsegtek a porcok, nekem talán ilyenkor jobban fájt, mint a gyerkőcnek:-((
Köszönöm a gratulációt, most pont jókor jön, mert Éduának fáj a füle (ma éjjel felfakadt) Holnap és egész héten délelőtt nem fogok ráérni internetezni, ezért nem jutok be ide. Délben leadom a másik nagymamának, aki folytatja az ügyeletezést....
A Netet délután pótolni tudom, de a szerdai túrát nem. (Sajnos) Éppen medvehagyma nézőbe megy a társaság....:(((((
Tacsi:igen szomorú!...a temetőlátogatás során látva a ház és környékének lepusztulását...nagyszüleim, szüleim és a saját fiatalkori munkám semmivé válását az új tulajdonos kezében...de fiatal felnőtt korunkban mindketten távoztunk a környék élhetetlensége, az ottani kilátástalanság miatt...csak a szülők segítésére jártunk rendszeresen vissza amíg lehetett...nem oly régi fotóim közt láthatod, hogy pusztul a közelében lévő repülőtér 20 év óta...:-(
Gondolatban eddig is, de most írásban gratulálok a szép családodhoz!
Anna: ez sajnálatos.
Képzeld, a fiam a Nagyszüleim, szüleim, később az én egykori lakásomban lakik.
Ebből következőleg az unokám az ükszülei lakásában él:))))
Nem fantasztikus?
nálam is ez a helyzet
Mária képei:sajnos már szülői ház sincs:-(
úgy tudom már évek óta nincs rózsakiállítás
Mária képei: nem voltam még rózsakiállításon, de szülői házunk kertjében onnan származó rózsák voltak.....Apám rendszeres vásárló volt a kertészetben.
Évekkel ezelőtt sokszor jártunk ott, meg a környéken,bizonyára emlékszel a csodálatos rózsakiállításokra.
Bár szinte sohasem voltam copfos kislány, inkább afféle csikófrizurás kínai kislány, de akkor még nem fotóztam. Ugyanis a háborúban a családi fényképezőgépet, rádiót és kerékpárt hadi célokra elrekvirálták, vissza sosem adták.
18 éves korban, az első fizetésemből vettem az első gépemet, a másodikból a kerékpáromat.
Minden egyéb ez után jött.
Egyébként tényleg igen csúszósak voltak a járdák télen, az volt a legbiztonságosabb, ha eleve csúszkálva ment az ember....))))))
Tacsi:...nem gondoltam...de örülök, hogy hallom!...azt hittem már copfos kislány korodban is a város fotósa voltál:-)...és könnyen csúszkáltál vele, mert abban az időben még nem sózták az utakat.
Anna: biztos nem nézed ki belőlem, de én csellista voltam, és már 12 éves koromban meg kellett tanulnom, hogy a cselló nyakát elegánsan a hónom alá csapva, megtartsam, és a zeneiskoláig, meg vissza elvigyem.
Mostanában nézem a csellista gyerekeket: a csellót, mint egy hatalmas hátizsákot cipelik a hátukon, teljesen belegörnyedve. Még a fiúk is.
Én meg még csúszkálni is tudtam vele a jeges úton....
:)))))
Tacsi:...mert a "nagymaminak úgysincs semmi dolga...."...és volt ideje megerősödni a számítógép, disco, tv nélküli világban...
Lassacskán egy hegedűt sem bírnak el, a nagymama viszi utánuk.
TacsI....nem furcsállnám, de diákjaink fizikai erejét, testi adottságait látva elképzelhetetlennek tartanám.
Ez kis híján olyan látvány lenne, mintha valaki a zongorát vinné a hátán a zeneiskolába, vagy koncertre.
Mária képei: amennyiben útba ejtenéd, megteheted: http://www.nagytetenyikastely.hu/
Tacsi: mellettünk van egy zeneiskola, a tömött buszon különféle hangszereket cipelnek a nebulók...én a fuvolát preferálom ilyen szempontból...durva lenne a hárfát buszon cipelő gyerkőc:-)
...egyébként a nagytétényi kastély lakója e szép példánya a hangszernek.
Szép a kép is és az enteriőr is, csak sajnos azt nem írtad meg, hogy hol lelhető fel ez a szépség:(((
Anna: bizony a hárfa nem kutya, hanem hangszer. Méghozzá őrült drága hangszer. Sajnos nem is tanítják mindenhol, itt nálunk a Zeneiskolában sincs hárfa oktatás.
Hárfa ügyben a fővárosi gyerekek helyzeti előnyben vannak.....
útba ejtem szeretek ilyen környezetben lenni
Mária képei: sok szépség található még a kastély összes termeiben...advent idején karácsonyfa kiállítás szokott lenni.
összességében nagyon szép
a hárfa sem kutya!:-)