Büdös, szmogos, nyaranta forró, de a miénk minden szépségével együtt.

Érdekes, a Gellért-hegyre eddig csak gyalogosan mentem fel, míg a Széchenyi-hegyet inkább biciklivel látogattam meg. Igaz, tavaly már csak félútig tudtam feltekerni, kíváncsi vagyok nyár elején szintén így járok, vagy még sikerül teljesítenem. Az idő halad...

Azért sokan irigyelnek Budapestért....

Meg van a hegyek vonzása, szépsége. Lehet én sem tudnék meglenni nélkülük. Nehezebb az élet ilyen helyen és drágább is. A legtöbb ismerősöm, aki külföldön él, általában, (öntudatlanul) de hegyes vidéket választanak. Fiatalon könnyebb letelepedni egy olyan helyen, amit szeret is az ember.

Köszönöm iiilona! Jól hallottad, ami kicsengett az írásomból! Talán csak annyiban nem, hogy ez a világvárost sem imádom igazán. A munkám, munkahelyem biztosította lehetőség volt, ami kiváltotta a régi, napi 2-3 órás ingázást.

Én valójában a dombok, hegyek szerelmese vagyok, csak sajnos több okból sincs rá módom, hogy olyan helyen éljek :-(

Volt négy év, amikor házasságunk után ebben a dombok, völgyek ölelte faluban laktunk, de az csak egy kis kitérő volt. Ma már csak a temetőjébe járunk...

http://indafoto.hu/anna_schwelung/image/19500191-e216c324/user#nagyitas

Gyönyörű! Élőben látni, az felülmúlhatatlan.

Az én fotóm alatt igazán csodálatos szavakkal írtad le ezt a tájat. Érződik, hogy gyermekként és fiatalon nagyon szeretted. És aztán találtál egy gyönyörű világvárost, amit most imádsz. De van mikor elmenekülsz egy pár napra, vagy akár órákra is, és megpihensz egy ilyen föld szélén. És a táj harmóniája, nyugalma pillanatok alatt körülvesz.

Jó nagy repceföld. Ebből szerintem étolaj lesz:)))))))

Ebben fogjuk sütni a rántott husit.

... most már meleg van, sárga a határ...:)