A biztatást komolyan veszem, szakítok rá időt abból a kevéskéből!...bár nem "hátbatámadásnak" vettem, csupán nem voltam gép közelében.

...tanúlság, Annácsaka, hogy ezentúl se érjen váratlan "hátbatámadás", továbbra is egyenes gerinccel, szép magasra emelt fejjel, figyeld csak a világot és tudósíts az élet dolgairól minket...:-)))

Köszönöm a távollétem idején tett sok észrevételt! Valóban nem egyszerű a szerencsétlen sorsú, hozzájárulását nem adó ember helyzete, ahogy a városlakó járókelőké sem, akik lépten-nyomon a nyomornak ezt a kézzelfogható jelét tapasztalják, sajátos szagát érzik. De úgy gondolom szégyenkeznivalója elsősorban az állam bácsinak van, mivel hatékony közreműködésével ez a zászló mindannyiunknak áll:-((

Az agyfurkász Csernus doktor szavaival élve: "Hiába dugod homokba a fejed, az élet attól még s...be nyom!"

Csatlakozom Cerezo-hoz, és Ági mamához,,, nekem van egy olyan érzésem... lehet, hogy felesleges aggodalom -, hogy az élet, a sors, az egzisztencia ... túlságosan is esetleges...:(((

Megértelek Sisy.

Örülök franczk, hogy Te is hasonlóan érzel.

Egyet tudok érteni Bányászlány véleményével.

Anna a szívecske jár, ugyanis nem járhatunk, lehajtott vagy elfordított fejjel,hiszen nem csak a szirmukat bontogató pompás virágok, vagy ugrándozó, csivitelő madárkák, amik kísérik utunkat, sajnos a valósághoz ezek a szegény, kisiklott életek is hozzátartoznak és szembesíteni, szembesülni vele nem a mi szégyenünk.

Csatlakozom cezero véleményéhez.

Ez igaz.

A szívecskét Anna kapja. Ő tudja is, hogy miért.

Másrészt mindenki a saját sorsának kovácsa, de akkor is...

Az ő problémájuk túlmutat a szívecske osztáson...:/

Cerezo csatlakozom a véleményedhez.

A fotó nagyon jó, de mikor az ilyen fotókat kedvencelem, mindig valami szégyen félét érzek... :/