Értem, azért ebből már lehet következtetni:-)

Goethe nyelvén társalogtak...

Anna: nem tudom, mire gondolhatnak, csak remélni tudom, hogy nem nagyon büszkék...

Biztos, hogy németek voltak? Ilyen aranyhajjal akár finnek is lehettek:-))

iiilona: Örülök, hogy tetszik! Fiadnak igaza van, én viszont csak ritkán találom meg a megfelelő fókuszálás lehetőségét :-( ...ezen túlmenően a szép délelőtti fények is megaranyozzák az itteni fotóimat. Megfelelő szögben érkeznek a sugarak, azért is választom ezt az időpontot.

Hermi: Köszi! Közelükben ültem és csak lopva kattinthattam, mint mamarazzi. Közben morfindáztam, hogy a német fiataloknak vajon mi jár a fejükben ennél a holokauszt emlékműnél...

Én is hasonlóan gondolom, mint Hermi. Jó fókusz, ragyog a szőkeségük, belakják a fotót.

A fiam, többek közt mindig kiemeli a fókuszálás fontosságát. :))

Ez a kép nekem nagyon tetszik. Nem tudom megfogalmazni, de már jó ideje nézem, és még mindig jó!