VaZsu77: Köszi a látogatást!

Ó, ilyenről még nem is hallottam, pedig sokat játszottunk együtt fiúkkal!:-)

Gyermekkorom petárdája volt...

Hermi: Gyerekkoromban a srácok csinálták, hogy gyufafejeket morzsoltak a lyukas kulcsba. A másik végére valamilyen hosszúságú spárgán agy lyukba való szög volt, melyet ház oldalához, vagy valamilyen kemény tárgyhoz ütöttek. Ekkor felrobbant a "puskapor", hadd ijedezzenek a nénikék, kutyák, macskák.

gurul a, gurul... ki tudja hol áll meg :)

Jó pillanatot kaptál el!:-)

Azt a kulcsos durrantást nem ismerem, csak hogy lehet a kulccsal fütyülni!:-))

Egyébként a gyerek feldobta,vagy éppen eldobta a karikát. És egy ilyen pillanatot sikerült elcsípnem.

Ügyes voltál/vagy!

Én azt soha nem tudtam hajtani, mint ahogy a fiúktól nem tudtam ellesni a lyukas kulcsos durrantás technikáját sem.

A net bizony életünk része, hiszen a kapcsolattartástól kezdve a jegyvásárláson át a filmnézésig nélkülözhetetlen kellék.

Pont a napokban jutott eszembe, hogy ha pár órát nincs internet, milyen béna tudok lenni, pedig gyerekkoromban még én is hajtottam a biciklikereket hasonlóképpen, mint ez a lurkó, akkoriban rádiónk sem volt. Ki gondolta volna, hogy vén fejjel ilyen magasröptű igényeim lesznek...?:-)