Viszont, ha derékban hajolva jársz, nyaranta nem tűz a szemedbe a nap :-) :-(

tacsifoto: hihihihíííh

Ne fáradj a karnyújtással, a régi diófára már úgysem tudnál felmászni, annak kivágása okán ;)

Ezek szerint :)

Tacsifoto: Keserédes a humorod, de sajnos ezek szerint ez a póz nem csak az én kiváltságom...

Hermi, nálam sajnos már fel van találva ez a póz, egyre inkább kezdek egy majomtartást felvenni, vagyis derékban meghajolni. Még a karjaimat kéne valahogy megnöveszteni, hogy támaszték céljából a földig érjenek, akkor akár vissza is mászhatok a fára...

Anna: Azokat a pózokat nem mi fogjuk kitalálni, hanem a reuma és társai!:)

Lányok!

Az egyik cipőbe helyezett virágot célozta.

Van róla 6 képem, egyre közelebbi, majd feltöltöm lassan.

Amilyen fúrtagyúnak ismerlek Titeket, kitaláltok még számtalan pózt a következő évtizedekben.

Tacsifoto: :-DDD Lehet, hogy igazad van, de választhatott volna puhább helyet is pihenni:-)

Ma már én sem hajolok mélyre, guggolni meg már rég nem tudok... Illetve tudnék, de akkor legalább két ember kellene, hogy talpraálljak:-) Sajnos, elszálltak az évek, de legalább még fotózunk:-)

Hermi: lehet, hogy csak elfáradt és heverészni lett kedve. Én is a fotózással szoktam álcázni a fáradságomat a kirándulásoknál. Nagyon jó módszer, mindig beválik. Legalább is eddig bevált. Manapság már feltűnik az embereknek, ha megállok. lehajolok, leülök és rákérdeznek, hogy segíthetnek-e bármiben. Ezért most valami mást kell kitalálnom.

Vajon mit fotóz...? Mert az ágyúcső kissé feljebbre céloz, mint a cipők helyzete...:)