Biztos voltam benne, hogy megteszed.

Nagyon kedves vagy! Elbicikliztem hozzá Lacházára a múlt napok egyikén.

Anna: Igen, még van... Bár az ifjabb családtagjaim is adnak rá időnként okot...

A temetőben járva gondoltam a te bátyádra is...:-(

Nagy Karolina: Úgy, úgy! ...de a végén mégiscsak!

Hermi: Nem lehet egyszerű az élete :-( Nem viccnek szánom, de legalább van kiért aggódnod! Nekem már néhány hónapja nincs beteges bátyám...

Anna: Köszönöm, kedves vagy, átadom a jókívánságot!:-)

Egyébként ettől félek én is, hogy még nem úszta meg a vagdosást, csak nem merem neki említeni...:-( Amúgy a hetedik (!) időpontja volt már a műtétre, mire végre megcsinálták neki...:-( Sokszor gondolok rá, hogy tán arra vártak, hogy talán majd már nem is kell operálni, de nem azért, mert rendbe jött...:-(

Köszönöm Béla! :-)))

Hermi: Mielőbbi gyógyulást kívánok a bátyádnak!

Ez a kétféle lehetőség ismerős számomra :-(

Anyám combnyaktörését követően buheráltak rajta valamit, hazajött, járókeret, egy év múlva kontroll.

Megállapították, hogy ismét műteni kell, de most már beültethetik azt az anyagot, amit csak a 2. műtét során fizet a TB., holott tudták, hogy az első semmit sem ér :-((

Dögöljön meg a nyolcvanéves beteg, vagy véletlenül megéri a 2. műtétet...

Korhatáros tartalom miatt megvártam a 16. szívecskét és csak akkor kedvenceltem tizenhetediknek. :-)

Aranyos vagy Erzsike, átadom!!:-)

Ez utóbbiban jobban bíznék.

Mielőbbi gyógyulást kívánok bátyádnak.

Erzsike: Talán megbocsájtja Anna, hiszen ismer minket!:-))

Nem tudom, mikor, mennyire fájhat (nem is szeretném megtudni!) , de mondta, hogy kétféle protézis van, egy cementes kötésű, amivel már másnap lépegethet és egy bordázott, amivel meg kell várni, hogy a bordákba beépüljön a csontja. Ő az utóbbit kapta.

Jókat irkálok itt anna remek fotója alatt.

Kapok a fejemre Tőle.

Érdekes, az én szomszéd asszonyomat jó egy hónapja műtötték, s nem panaszkodott fájdalomra. Ő 64 éves.

Csipőficamos volt. Régebben kapott protézist a másik lábába, s most még korrigálni is kellett, hogy egyforma hosszúak legyenek a lábai.

Lépcsőn jár, s kint az után is rójja a köröket.

Bizony így van, meg gondolom, fájdalmai is vannak...:-(

Akkor nem irigylem.

Remélem türelmes ember, mert a hat hét tornát, fekvést, később a sétát be kell tartani, ha jót akar magának.

Én is örülök, hogy még megvan, bár elég beteges szegény. Ezen a héten operálták, csípőprotézist kapott, ez volt a hetedik időpontja, mert mindig elmaradt valamelyik eredménye miatt... Ráadásul Sopronban él a családjával, tehát ritkán találkozunk...:-(

Gondoltam, hogy a Te bátyád megvan.

Bár nekem is lenne!

:-DDD Erzsike: A bátyám is, 73 éves!:-D

Hermi, a Pajtás még mindig megvan.

Látod Erzsike, ilyen az élet...:-) Kinek fiútestvér adatott, kinek Pajtás gép:-D

Hermi!

Nekem nem volt bátyám, öcsém sem. Sajnos. :D

Erzsike: :-) Azt nálunk csak a bátyám kapott, mert a lánygyerek babázzon, ne fotózzon:-)

Én pedig arra, hogy milyen nagy dolog volt, hogy kaptam egy Pajtás fényképezőgépet.

Én arra emlékszem, hogy nem volt mobiltelefonom!:-))

Jó látni Őket.

A saját fiatalságunkra már nem is emlékszünk.