Köszönöm. :-)
Óóóh, inkább örülök az írásodnak! Szép történet, talán kevesek írhatnak magukról hasonlót.
..amikor közel 10 éve kezdtem az indázást, sokan voltunk és sokfélét tárgyaltunk meg a képek alatt.
Könnyű volt, mert akkor nem oszlott meg a figyelem különféle fotómegosztók, közösségi oldalak közt, mindenki ide koncentrált.
Büszke lehetsz a gyemekeidre, jó nevelést kaptak, jó példát láttak.
Számomra is szüleim mérhetetlen embersége és igazságszeretete volt a példa. Aztán amikor 18 évesen 300 km-re kerültem a szülői háztól, megkaptam az első pofonokat, szembesültem a valósággal, és rá kellett döbbennem, hogy a világ sajnos cseppet sem olyan, mint amilyennek otthon láttam. Akkor elhatároztam, hogy nem állok be a sorba, és nem hagyom, hogy elembertelenítsenek.
Erre jött még anno, réges-régen, hogy az egyetemen térítéses képzés keretében nem csak a szocialista blokkból voltak külföldi társaink. Ezáltal kinyílt a világ, mindenféle bőrszínű, vallású barátom lett. A legjobb barátnőm egy észak-jemeni lány, Esmahan volt, a legjobb barátom pedig Hussein. :-)
A legfrissebb élményem tavaly nyáron Koprben volt, ahol férjemmel Gogol Bordello koncerten voltunk (igazi multi-kulti együttes, fantasztikus zenéjük mellett világnézetüket is szeretem), és a koncerten olasz emberjogi aktivista fiatalok is részt vettek, jókat lehetett beszélgetni velük, szenzációs feliratú pólókat árultak, bevételük jótékonysági célra ment. Máig féltve őrzött kincsünk az a két póló. (Nálunk nem engedték volna árulni...)
Bocs, kicsit hosszúra sikerült, nem akartam önéletrajzot írni, de a témafelvetésed ezt váltotta ki belőlem. :-D
Köszönöm frangipani!
Én kis vidéki paraszt család sarja már ebben nőttem fel, már felnőtt gyermekeim sem használták soha fekete helyett a néger szót.
Egyik gyermekem annyira elfogadó, hogy önkéntesként sok helyen dolgozott, most éppen az lmbt vizein evezve önkénteskedik.
Szívemből szólsz Anna. Mélységesen bosszant az ítélkezés és a diszkrimináció bármiféle megnyilvánulása, legyen ennek oka bőrszín, kultúra, felekezeti hovatartozás, nemi identitás, vagy bármilyen "másság". Ezért is szeretem azokat a multikulturális társadalmakat, ahol békében élnek egymás mellett a különféle kultúrájú emberek. Sokat tanulhatunk tőlük, többek között az elfogadást.
A fotósorozatod fantasztikus, nagyon emberi.Köszönöm a linket.
fülekibácsi: Gratulálok! EMBEREK lakják a házat.
Nekem egy munkatársam volt érintett a hetvenes években, párom szintén együtt dolgozott néhánnyal...
Régebben balatoni házkiadással foglalkoztunk, egy férfi pártól is béreltünk, csodálatos, életvidám, kedves embereket ismertem meg személyükben.
...a többi az Ő dolguk.
Köszönöm kedves frangipani!
Mindannyian tehetünk, ha csak annyit, hogy idegenek, ismerőseink homofób megnyilvánulásait leállítjuk a jelenlétünkben...
Még ha sértődés is a vége!
Én ott vagyok ezeken a nyári rendezvényeken szimpatizánsként lányommal, ismerőseimmel. Miként július 6-án is ott leszek!
http://indafoto.hu/anna_schwelung/budapest_pride_2017_2015_2014_
A házunkban két leszbikus pár van. Senki sem érezteti velük a másságukat.
Anna, Te már azzal is teszel ellene, hogy megosztod velünk ezt a fotósorozatot.