fülekibácsi, ezt csak mi tudjuk milyen érzés rosszúl látni, akik átéltük, átéljük.

Milyen volt, amikor dolgoztam? Eleinte mulatságos, mert a könyvelőgépeket helyben, az irodákban, kellett megjavítani. Először diszkréten mosolyogtak, aztán megszokták.

Tíz évvel ezelőtt távolra +10, olvasásra +12,5 dioptria kellett.

Bal szemem tompalátó, jobb szemre +7 dioptriát kaptam most.

Együtt tudok érezni Veled milyen lehetett, mikor dolgoztál.

Amikor még dolgoztam volt úgy, hogy egyszerre két szemüveget tettem fel, hogy az apró alkatrészeket jól lássam.

fülekibácsi, szerencsés ember vagy.

Nekem 73 év óta tudnom kell, hogy nem tesszük le akárhogy a szemüvegünket, ha jót akarunk magunknak.

Jó hogy figyelmeztettetek (leírhatatlanul nehéz volt leírni)három év után visszatérek a szemüvegesek nagy táborába. A szürke hályog műtét után mostanáig nem volt szükség szemüvegre. De most is csak olvasáshoz.

Csakis anna.

...és csakis kemény tokba, Erzsébet!

Épp hétfőn figyelmeztettek rá, hogy még a szemüvegtokba sem így tesszük.

:-D

!!!!!!

...ha eljutnak a részletek nézéséig!

A szemüvegesek most biztosan felszisszennek, látva, hogyan tette le az okuláréját:-)