Anna: Az én szememben egy vidám, szeretetteljes megemlékezés, vagy temetés nem hasonlítható össze egy koponyás, vért imitáló, zombifestésű, rémisztő maskarákba öltözött sokadalommal. Azt hiszem, már nem változok meg...

Hermi: Mindenszentek, Halottak napja, szocializálódás....

...másutt a Himnusz sem olyan siralmas, mint nálunk.

Pénteken egy 96 éves vidám asszony temetésen voltam, ember ennyit még nem nevetett temetésen, mint itt a szertartás előtt és után. Azt gondoltuk, a néni kirúgta volna saját porát az urnából, ha nem így történtek volna körülötte az események.

A néni állandóan kacagott, vidám történeteket mesélt, hangos nevetése töltötte be a házat.. Ha nálunk volt (szüleim házában) , apám hazajött, csak annyit mondott "már az állomáson hallottam, hogy itt van Ilonka! " :-D

Nagy Karolina: Milyen érdekes!...itt is egy cukrászda előtt volt a gyülekezés, regisztráció, térkép osztás (melynek alapján a kis táskáikkal csokiosztó helyeket kellett felkeresniük) majd a végén a Bakáts téri templom altemplomában volt fergeteges buli.

Marcipan: A februárit már nem is mertem megemlíteni...:-)

Lányok! Akkor én megsavanyodott kakukktojás lehetek, mert ki nem állhatom a Halloween-t! Lehet, hogy a gyerkőcöknek muris, a fiataloknak jó hecc és buli, de mifelénk a Halottak napjára és a Mindenszentekre nem így szocializálódtunk...

Persze minden ember más, csak ideírtam a saját érzéseimet...

Ruha nélkül vagy, mint a polgi nőcijei?