Hermi: :-D
Ó, te szegény! Én már nem bírnám ezt az izgalmat...:-) Ezért inkább a látványosabb, de ennyire nem felzaklató sportok maradtak csak a néznivalóim között:-D
Hermi: márpedig tényleg lehet a kézimeccsen majdnem infarktust kapni. :-D Egyszer nekem majdnem sikerült. Siófokon még nem volt meg az új csarnok, és tornateremben játszottak a hazaiak a Győrrel. Csak állóhelyre kaptunk jegyet, pontosan a kapu mögé, közvetlenül a kifeszítetlen háló mögött álltunk. Aztán amikor Amorim (84 kg) bedobta a kapuba a labdát, én meg ottan álltam, és repült felém... na nem részletezem a lelkiállapotom. Szerencse, hogy jók a reflexeim, és odébb tudtam ugrani. Onnantól nem tudom, hogy mi zajlott a meccsen, mert csak arra koncentráltam, hogy mikor kell menekülnöm. :-D
Lányok! Ha tél van, akkor nálam a síugrás visz mindent:-) Ezért kellett 2 éve Innsbruckba is elzarándokolnom, hogy kõzelről is lássam a síugró sáncot, fel is menjek rá:-D Egy kézimeccsen lehet, hogy infarktus kapnék az izgalomtól:-D
Anna: látod, milyen sokan hiányolunk. :-)
Unokádnak nagyon gyors gyógyulást!
A kézilabda... nálunk is most tévéileg másról sem szól az élet. :-)
Gyönyörű fotó! Jobbulást! Tetszik a nyuggernek nincs ideje, mert valóban így van :) :)
Gondoltam én is, hogy a sportesemények sok idődet elveszik, de bevallom hiányoltalak!:-)
Ha lazább lesz a sportfelhozatal, várunk vissza, addig is gyors gyógyulást a fiatalemberkének!!:-)
December-január kézilabda 2 héten át, sznúker szinte minden héten. Ma befejeződik, szerdán jön a német nagydíj.
Nem mondom, hogy a háztartás rabja vagyok, de azért egy kis tennivaló mindig akad számomra.
A téli szünet utolsó péntekén unokám eltörte jobb kezének singcsontját korizás közben, így ebben a hónapban minden nap elhozom a suliból fél kettőkor és estig nálunk van.
Megmutatom rövid idő alatt a képeimet itt és a másik 2 felületen, ne higgyétek, hogy felszívódtam, és intézem a dolgaim.
Éjszaka sem ment az elmúlt időben, volt alkalom, hogy egy sznúker meccs 20 órától 01:30-ig tartott, de általában éjfélig.
A nyuggernek nincs ideje klimpírozni a billentyűkön!
Anna: Igaz, ami igaz, mostanában nem gyakran jársz az Indán...
Örülök, hogy tetszik a jeges tó madara. Idő kérdése, hogy bokros teendőim mellett mikor kerül sorra a többi társa is, netán ugyanez a szárnyas.
Ez egy gyönyörűszép fotó!
Hú, ez nagyon jó is, szép is!:)