Iiiigen!
Nagyon szép történet, az életigenlés példája. Minden elismerésem az övé.
Szóval, érkeztek az úszók a célnak nevezett trepnire, ahonnan 5-6 vizes, csúszós falépcső vezetett a szilárd talajra.
Megpillantottam egy hölgyet, aki hason csúszva haladt felfelé a lépcsőn, döbbenten néztem, de éppen a látvány miatt nem fotóztam.
Amikor felért, akkor láttam csak, hogy családtagjai várják a legfelső lépcsőfokon, hogy felsegítsék, kézbe adják a segédeszközeit. Utána boldogan vette át az érmet, ahonnan követtem lépteit a depóig, közben gratuláltam. Ez utóbbinak mond köszönetet a mosolyával:
Nem írtál, csak megígérted. :-D
frangipani: Igen, igen, majd mesélek, ha eddig nem tettem volna. Már nem is emlékszem,írtam vagy sem.
Ő az a hölgy akiről mesélni fogsz?
Gratulálok neki!