Anna: igen, jó példa erre a kis kék hajú Törpillánk. Mármint hogy különféle nézőpontokból is megismerhettük. Tényleg klassz dolog.



Velünk Rovinj-ban sétálva esett meg hasonló. A férjem békésen kamerázta a kikötőt és a piacot, majd váratlanul elé ugrott egy szintén németül beszélő javakorabeli férfi - aki kézen fogva sétált egy unokája korabeli hölggyel -, és elkezdett üvöltözni, először nem értettük, hogy mi baja, aztán rájöttünk, hogy követeli, hogy fejezzük be a felvételt. Azt nem tudta, hogy ő nincs is lekamerázva, a kutyát nem érdekelte. A megörökítettek, a piacon árulók, pedig még pózoltak is, és örültek egy esetleges reklámnak.

Értettem én, hogy mi volt a baja, félt, hogy feltesszük a felvételt a jutyubra, aztán otthon lebukik az asszony előtt. :-D Azt meg nem tudhatta, hogy soha nem osztunk meg a neten kamerafelvételt...

Meddig?

A legnagyobb szám nem létszik...az is tetkós...?

frangipani: Nem véletlenül! ....amennyiben igen ritka lehetőség bukkan elém, igyekszem minden irányból, sokféleképpen kihasználni a lehetőséget.

Ez megy is amikor sok, de nem túlzottan sok ember van a rakparton. Tömegben ugyanis általában a legjobb pillanatban lépnek bele, vagy árnyékot vetnek, satöbbi.

Tavaly egyik alanyt is igyekeztem többféleképpen megörökíteni, túlzásba esve a "mellvédre" is felállva. Mire odajött egy német alaposságú német pasi, hogy töröljem a képet, adjam oda a gépet, ezt értettem nagyjából, meg valami policájt emlegetett, holott nem a társaságának tagját fotóztam. ....én pedig elővettem a nyelvtusásom és széttárt karral ilyesmit mondtam:setyelevetyiobrasickudamupzdrecsuttaktaxénocskulénocsku... Nézett, valami hasonlót makogott ő is, majd odébbállt. Sok éve járok oda, de ilyen elszánt figura még nem bukkant elém.

Ó, ez a mintás lány már ismerős. :-D

:-D

Nagyon elfoglalt volt a netezéssel, nem kérdeztem tőle.

Hmmm... Érdekelne a varratok története... A jobb lábon még eztán folytatódik...?