Mire ideértem, megérkeztek a válaszok a fotó láttán megfogalmazott kérdéseimre.
Legjobban anna utolsó mondatának örülök.
Gróf úr: Láttam, hogy vannak kedvenc képeid, néhány igen klassz fotóstól. Sejtettem, hogy idővel beindul a Te "verklid" is. Sok sikert a magánéletben!
Köszönöm a hozzászólásaitokat a földön fekvő emberhez!
Örülök, hogy elmondtátok a véleményeteket, bár ezzel sajnos nem tudunk segíteni sem rajta, sem a hasonló helyzeteken :-(
Éppen azért kapott a kép ilyen címet, mert szerettem volna leírni, miért is készült, jobban mondva került a nyilvánosság elé.
Ugyanis érkezésemkor akadt olyan fiatal pár, aki éppen akkor hívta a mentőket, nem állt odébb szenvtelenül és az autó-autóbusz forgalom mellett őriztük az ellátás érkezéséig.
Dehogy haragszom. :) Jut eszembe: lesznek majd fotóim is, de épp mostanában másztam ki életem legzavarosabb mocsarából. A regisztrációm is előrevetíti a szebb jövőmet. :)
Gróf Mezőföldi Répánszky Lajos: Ne haragudj, valóban tavalyi a regisztráció.
Csak éppen tegnap, 27-én a nagymamám olvasószemüvegét vettem fel, azon valójában csak a napot láttam, annyira karcos, homályos volt. Így a teljes dátumot nem láttam, csak a 26-ot....
Nem ítélkezem senki felett. Sehol sem, de ebben az országban meg pláne nem, ahol sok minden van, de szociális háló az nincs, egyszerűen nem létezik. Az esetleges mentális problémákat kezelő szakellátóhelyeket pedig bezárták.
Nem tudhatjuk, hogy mi van a háttérben. Nem tudhatjuk, hogy milyen tragédia érte ezt az embert, mi miatt került kiszolgáltatott helyzetbe.
Mindenben egyetértek Hermivel, leírta az én gondolataimat is...
Talán ha időben meghallották volna a nem létező illetékesek a segélykiáltását most nem készült volna ez a fotó.
Bhután. Idézek egy picit egy origo cikkből:
"A király egyszerre tűzte ki célul az ország modernizálását és az ősi értékek megőrzését. A világ többi országában használatos GDP-mérőszám helyett megalkotta a bruttó nemzeti boldogság kifejezést. Ez négy pilléren nyugszik: fenntartható fejlődés, környezetvédelem, a kultúra megőrzése és felelős kormányzás. A fejlesztési projekteket, új törvényeket a Bruttó Nemzeti Boldogság Bizottsága hagyja jóvá. Ha úgy ítélik meg, hogy azok felborítják a vallási értékek, környezetvédelem, család, stb. egyensúlyát, a fejlesztéseket leállítják, illetve módosítják."
Nem tudom elhinni, hogy nincs a világban egy olyan rendszer amit ilyen esetekre ne lehetne adaptálni!!???
Nincs szivecske...
Gróf úrnak abban igaza van, hogy ez egy nagyon összetett élethelyzet, amiben senki és mindenki hibás lehet... Azok is, akik csak a nyűgöt és az alkoholt látják ezekben az emberekben, nem az okot, amiért ide került. Egymaga soha nem fog megbirkózni a gondjaival. Erre jó az alkohol...
Ha ennyire ismerik a szociális intézményben, hogy a bicskával fenyegetőzés és az úton fekvés nem az első ténykedése, akkor talán a szociális ellátásban is hibát lehet találni! Ezek lehetnek segélykiáltások is, amiket mindenki másképp lát és hall, de lehetnek mentális okok is, amit talán kezelni is lehetne!
Ma kis hazánkban hajlamosak vagyunk nem meghallani a segélykiáltást...:( Igaz, nincs is olyan szervezet, aki így befogadná, nincs rá pénz, a civileket pedig mindenáron ellehetetlenítik.
Nem akarok nagyon belemélyedni, csak pár szót írnék: Mindenki tiszta lappal érkezik a világba. Az, hogy mi kerül az ő lapjára sokmindentől függ. Vannak dolgok amihez kell saját maga és vannak, amikhez a környezete is kell. (szerintem a saját magához, ahhoz, hogy jó saját magát tudjon kialakítani szintén fontos ((lenne)) a környezete is.) Félre ne érts! Nem mentesíteni akarom őt. Az, hogy bicskával fenyegetőzik, dacosan lefekszik az útra, csak a felszin. nem ismerem se őt, se az életútját, viszont egyet tudok: az ilyen embereket sajnos "futószalagon gyártják" itt nálunk.
2020 dec 26. ekkor regisztráltam. nektek az írja, hogy egy napja?
Sajnos nekem is volt hasonló ismerősöm, aki nem hagyta, hogy segítsenek neki!? Régi munkahelyi bántottsága okán haragudott a világra. Szülei szép házat hagytak rá, de nem törődött semmivel, télen papucsban ment a boltba az italért meg a cigiért, stb... Azért néha elbeszélgett velünk, de semmilyen változtatásra nem volt hajlandó, magányosan élt... nem régen hunyt el.
Gróf úr: ....a fotó akkor készült, amikor a mentőre vártunk. Rövidesen jöttek, alkoholmámorából felébresztették, majd mentőbe tették. De a közeli szociális intézményből előkerült dolgozó elmondása szerint ez napirenden van az emberrel. Most ebédidőben bicskával fenyegetőzött, hogy elvágja valakinek a torkát, kisebb dulakodás után utcára tették, majd az ennivalóval a közeli útszélre feküdt, el is aludt. Állítólag sértődöttségében tüntetőleg mindig lefekszik az utcára.
A mentő elszállította, meglehet közben lehetett volna sürgősebb, akár életveszélyes betege is...
Gróf Mezőföldi Répánszky Lajos: Gróf úr, tetszik a neve. Látom 1 napja regisztrált, gondolom nem az én kedvemért, hanem az indafotós oldal fotóinak szépségéért...
Somogyi Erzsébet: Nem szokásom magatehetetlen embereket fényképezgetni! Ez kivételes eset volt. Gróf úrnak írott válaszomból megtudhatod.
A kérdés: Miért nem élhet minden ember emberhez méltó életet? Ne válaszolj! Tudom, de annyira összetett a válasz, hogy itt el se férne... :(
Nincsenek szavak.