Minden nap úgy érzem, hogy putrilandben már nem lehet lejjebb. Aztán a következő nap erre rendszeresen rácáfol...
"Magyarország előre megy..."
A +2 fokos, szeles időben padon fekvő, erősen köhögő személy (mint kiderült egy asszony) hogyléte felől érdeklődtem.
Takarói alól kibújva elesettséget nem láttam, majd ételt, italt kapott.
...de szerintem az utunkba kerülő valamennyi hajléktalant egyénileg nem tudjuk ellátni, nem is feladatunk.