Köszi Anna, de ennek kellene lenni a természetesnek.

frangipani: Örülök, hogy elmondtad, büszke vagyok rád így tízszemközt is!

Hermi: ahogy mondod. :-(

Mintha nem is emberek lennénk... A legszebb, amikor az ájult társunk útban van és átlépjük...:(((

Anna: sajnos nem ok nélküli az előző hozzászólásom. Múltkor a boltban láttam, hogy meginog, és el fog esni egy idős néni. Sajnos messze voltam, és akárhogy is rohantam, nem tudtam megakadályozni, hogy nekiessen a hűtőpultnak. A közelebb levőknek eszébe sem jutott segíteni. Majd odamentem a földön fekvő asszonyhoz, és az 50 kilómmal próbáltam felsegíteni a félájultan elnehezedett testet. Sok erős, fiatal férfi ment el mellettünk, akik inkább elfordították a fejüket. Szerencsére előkerült a néni férje is, egy pici, törékeny, idős, madárcsontú bácsi, és ketten próbálkoztunk. Aztán bennem elszakadt valami, és halk szavú énem elkiabálta magát, hogy egy jó erőben levő férfi igazán segíthetne. Akkor a mellettünk álló kénytelen volt odajönni. A néni jobban lett, kikérdeztem, hogy nem cukorbeteg-e, mondta, hogy de, és a bácsi azt is elárulta, hogy hiába mondta az asszonynak, indulás előtt nem evett. Elkísértem őket az autójukig, és soha nem felejtem a hálás pillantásukat. Meg a sok közönyös embert sem. Ja, nem ez volt az első hasonló esetem...

frangipani: nem véletlenül töltöttem fel napokkal előbb, mint a már magyarázatul szolgálót :-D

Én meg azt hittem, hogy rosszul van, és jó magyar szokás szerint senki nem segít neki.

Rácz Miklós: Gondolatébresztőül került fel először a fekvő kép...

Kihagyta a címet:

https://indafoto.hu/anna_schwelung/image/27187112-04efa28c

Én sem értettem. Kellett hozzá a címú kép, hogy a helyére kerüljön.

Sajnos.

Erzsike: ez bizony így van!:-D

Hermi, ha eszünkbe jutna sem tudnánk megvalósítani.

Na, ez a póz nekem még fotózáskor nem jutott eszembe:-D

Olybá tűnik. :-D :-)

...csakhogy fotót készít a hölgy.

Ejha! Tavaszi fáradtság...?