Időnként eljátszom a gondolattal, hogy vajon az ő fejükben mi játszódhat. Nagy úr a kiszolgáltatottság és a kényszer ebben a nyüves országban. Könnyű azt mondani, hogy miért nem mond fel valaki ha nem ért egyet a paranccsal. Aztán utána miből fog megélni, hol kap munkát, miből neveli fel a gyerekét?

Az egyetlen megoldás az lenne, ha mindenki egyszerre felállna, rendőr, pedagógus, egészségügyi dolgozó, összefogva, együtt. De az összefogás sajnos nem jellemző erre az országra.