December 17-én 21:28-kor finoman érdeklődtem a Gépháznál a rendszeres leállás kapcsán:
"Sziasztok!
Csak egyszer szeretném megérni, hogy a több napig tartó, rendszeres indafotó leállást követen a reklamációs levelemre ne csak sablon választ kapjak, hanem megmondjátok mi a fasz ez? Miért nem lehet feltölteni, amikor embereket lövünk a világűrbe, az AI segítségével már embereket lehet műteni, a Pápa is neten keresztül osztja az áldást...
Üdvözlettel.
Anna: igen, ott nőttem fel, és jól emlékszem a zimmerferi jelenségre, a nyaranta az út szélére kispadra kiültetett, kezükben a fentebb említett feliratos táblát tartó emberekre, az NDK-s, NSZK-s rokonság találkozó helyeire...
És arra, hogy akkor még mindenkié volt a Balaton...
Anna: Annyi ennyiből is tisztán látszik, hogy felhőtlen, kalandos életet éltetek, míg be nem szippantott "nagyipar":-)
Ezeket az élményeket senki el nem veheti tőletek, pláne a fiatalság szép emlékét! Mert a mai énünkhöz képest '91-ben még fittek, fiatalok voltunk, mindent meg tudtunk oldani!:)
frangipani: Neked ezek nem hatnak újdonságnak, ha abban az időben is a Balcsin éltél...
Hermi: Igazad van, jó tipp, de már késő :-( ...haknizhattam volna a Batthyány-család bútoraival is. Kár, hogy akkor nem én fényképeztem a prospektusba az ingatlant és a bútorzatot :-(
Egyébként nem lehetett panasz a bevételre, mert minőségi házaink voltak lekötve, jó német márkáért. Voltak viszont eseti szerződéseink, amikor az irodába beeső vendégeknek kerestünk, találtunk még kiadó házat/házakat.
Szombat délután a ház előtt minigolfoztunk a ráérő időben, amikor 10 fős társaság érkezett, parti házat keresve. Elvittük 2 helyre, de már az elsőt elfogadták, fizettek, visszamehettünk golfozni. ...és ütögetés közben viccelődtünk, hogy játszva kerestük a pénzt :-)
Békebeli orosz bicikliket is kölcsönöztünk, vitték, mint a cukrot, csak a 10-15 bringa reggeli kipakolása, este garázsba helyezése volt macerás a szűk hely miatt. ....meg a javításuk. Volt olyan piás pasi, aki visszahozta és amikor kanyarodott volna, egyenesen ment, mert csak maga a kormány forgott el, bicaj ment egyenesen tovább :-D
Érdekes történet, köszönöm.
Hermi: hihihi
Anna: köszi a történetet. Érdemes volt érdeklődni. ;-)
Anna: Jópofa a sztorid, ismét egy új információval lettünk gazdagabbak - rólad is!:-)
Kár volt Lóciékat felöltöztetnetek, az NDK-sok szívesen nudiztak, így hírdetve a kiadó ingatlant még több pénzt is kérhettetek volna tőlük:-D
Ebben a pillanatban valóban igazad van anna.
Csilla Mária Varga: Nem esett messze a fájától. ...bár nem fogyasztott el 3 nőt (akik,az annalesekben megjelentek) mint az atyja :-)
Somogyi Erzsébet: "...Mert nagymaminak úgysincs semmi dolga,
Hisz a jó nagyanyó otthon ül,..."
vakegér: Mindannyian fiatalok voltunk akkoriban.
anna,köszi a kis novelládat!igazán érdekes egyéniség volt.
anna, köszi a sztorit.
Élvezetes volt olvasni.
Csak ne lenne annyi elfoglaltsága az ember gyerekének, én mindig az indán lógnék.
Ha jól értem, az öt fős határ fölött vagyok, de ezért elolvastam. Most mi lesz?
Ui: a fenti emlékek szereplői közül néhánnyal volt (munka)kapcsolatom, de ezzel kapcsolatban a legjobb emlékem az, hogy fiatal(abb) voltam.
...és abban is megegyeztünk, hogy a nyári vendégeit ne olyan "öltözetben" fogadja, mint amiben minket is szerencséltetett.
Jó fej, humoros, vidám embert ismerünk meg személyében és még a következő idényben is küldtünk vendégeket a nyaralóba.
...A négy nyáron át tartó munka során vízparti nyaraló kiadása révén kerültünk kapcsolatba az akkor igazságügyminiszterként funkcionáló D. Ibolyával, Lócihoz hasonlóan tihanyi nyaralóját hasznosító Nemzeti Galéria főigazgatójával Berecky Lóránddal, ügyfelünk volt dr. Magyar György ügyvéd. Valamennyien igen közvetlen emberek voltak, akár indafotósok is lehettek volna :-)
Óriási élmény volt az a néhány év, amit ott töltöttünk a déli parton. Árnyalta a képet, hogy mivel saját nyaralónk nem volt, az iroda részére 4-5 hónapra házat kellett bérelnünk...
...abban az időben mobiltelefon- telefon álmunkban sem létezett. A németek a telefonfülkék előtt álltak hosszú tömött sorban, hogy az otthoniakkal beszélhessenek. Az általam eladott telefonkártya segítségével, melyeket százával vásároltam a postán, amikor a táviratokat adtam fel a tulajoknak, hogy házuk kiadva ettől-eddig, takarításra, ágyneműcserére és a kemény valutáért jöjjenek. Aztán jöttek, hozták a zöldséget, almát-mannát, piát rövidet-hosszút, hiszen a távollétükben mindent elintéztünk.
...Hogy legyen? Maguk is levetkőznek, vagy én öltözzem fel?....
Nem volt nehéz döntésünk, "Ön öltözzön fel! mondtuk kórusban.
Kaput nyitott, előre engedtük, nehogy mögénk kerüljön :-) A némileg lepukkant ötvenes-hatvanas évekbeli ház teraszán partnere társaságában várakoztunk az vendéglátó öltözésére. A hölgy sem volt apró termetű, mint kiderült ex kézilabdázóról volt szó, s mint olyan szintén nem apró termetű. De legalább viselt némi szellős nyári göngyöleget, melyhez hasonló szellős kis nadrágocskában, atlétatrikóban került elő a ház ura.
Üdítő, kávé, cseverészés az üzleti ügyekről, majd háztűznézés....
Ismerve német ügyfeleink igényeit, elfogadhatónak tartottuk a házat, berendezést, ragyogó kilátást a tóra, közel-távol egyetlen házat sem, csak árnyat adó fákat, különféle virágokat, bokrokat,cserjét és a kert közepén a tóra néző nyugágyakat, ahonnan kicsengettük a jóembert.
Egyetlen kifogásunk volt csak a szoba sarkában álló patinás régi komód. Szóvá tettük, hogy ki kellene tenni a házból, vagy esetleg maradhat, ha a hátsó lába alól kiveszi a téglát....
...mire némileg szemrehányóan: "Hogy gondolnak ilyet? Ez a Batthyány-családtól származik!"
Szelíden felvilágosítottuk, hogy ez a német vendégeket nem nagyon érdekli, azt sem tudják hogy élt ilyen család az országban. Megegyeztünk, a két hét múlva érkezett vendégek már egy műbútor asztalos által készített lábat láthattak a tégla helyén. ...és abban is megegyeztünk, hogy a nyári vend
Az ÖTÖK részére.
'91-ben járunk, még zajlik a balatoni turizmus, melyben német-magyar utazási kft-nk révén aktívan részt vettem párom és egy baráti házaspár hölgytagjával egyetemben.
Előzetes telefonegyeztetés alapján Tihanyba mentünk megtekinteni egy ingatlant későbbi szerződés érdekében. Nagy nehezen megtaláltuk az erdős, bokros tájban megbújt épület kapuját.Csöngettünk, vártunk, csöngettünk, vártunk, mire távolból egy öblös hang:"jövök már csak éppen napoztam". Aztán a bokrokkal sűrűn benőtt járdán felbukkant egy bozontos fej, közeledve a meztelen felső teste, majd a kapuba érve teljes terjedelmében maga a Lóóóóci. Magasra kellett tekintenünk, hogy a szemébe nézhessünk, mert nemcsak apja magasra emelésével lett óriás, hanem valóban nagy növésű volt.
...aztán lejjebb tekintve már az is nagymértékben látszott, hogy nemcsak a felső teste meztelen hanem az alsó is. Döbbenten néztünk ki ezért, ki azért. ...hogy megtörje a csendet, mosolyogva kérdezte: Hogy legyen? Maguk is levetkőznek, vagy én öltözzem fel?....
Somogyi Erzsébet: Gondoltam ebből a talán 12-12 indafotósból csak érdekel ötöt a sztori...
Lovász Mária: ...hogy jó-e, majd eldöntitek. De szerintem nem mindennapi.
Itt vagyok, jó, hogy láttam a célzást!
Várom a történetet.
Ne legyek a jónak elrontója, halljuk a mesét ...
Hermi - Csilla - frangipani, sajnálom, hogy még kevesen vagytok a sztorihoz, melyben közvetve érintett a Batthyány-család is...
Érdekel. :-)
Lovász Mária: Most viszont már van. Te vagy a 4. hozzászóló itt. Nem érdekel véletlenül
Lóci története?
Nekem a hétvégén nem volt NET!
oooooh, pedig öten kedvencelték....
Csilla Mária Varga: Te vagy a második! ...már csak 3 érdeklődőre vár Lóci története. Anno a tihanyi nyaralójában találkoztunk....
Csilla Mária Varga: Gyógyulj meg szépen! Vigyázz magadra, a mi korunkban már ne ácsorogjunk fiúkkal a kapu előtt ;)
Engem is.Kórházba voltam.ott nem tudtam Indázni.
Hááát...., nem maradtunk sokan...:(
Már csak 4 érdeklődőt várok az amúgy nullához konvergáló indafotós társaságból.
...előzetesen, Lóci valóban "óriás" volt, a testméretét illetően és jó fej.
Érdekel!:)