Bizony, hasonlóképpen vagyok vele magam is, hiszen a drága szüleim elvesztése hatalmas, betöltetlen űrt hagyott maga után, nincs nap, hogy valami mozdulat egy mondat elő ne jönne és akkor rögvest ki is mondom, hogy Apuci, vagy Anyukám, erre ezt, vagy azt mondta volna. Bennem élnek, az összes zsigeremben hordozom az együtt töltött gyönyörű évtizedeket.
Nagyon igaz, és remélhetőleg megéljük. Mi is (család) szeretjük nézegetni a régi fotókat, jókat szoktunk rajta derülni :))) meg néha sírni, akik már nincsenek közöttünk...
Látod erre is nagyon jók a fotók, egyszer majd, (ha megéljük) a maiak is szép emlékké válnak.
De nagyon régen jártam ebben a völgyben, talán igaz sem volt :))))
Kedves vagy Iiilona,...keseregni, mi az?! :-))
Nem mondom, sok minden eszembe jutott, e kép láttán!
De nem kesergünk!!!
Nagyon szép a mosolyod!!!
...és azon kívűl is, egyre gyakrabban....:-(((
Igazad van!...a pincelátogatás során a közös nótázás során gyakran előjönnek a kesergős nóták:-(
:-)))
...milyen igaz !... :)))
...hogy vele felrázzak minden kesergőt! :-)))
...nagyon régről V.V. dala jut eszembe: A mosolyodat el kellene ültetnem...