:-)))

"Ábrándozás az élet megrontója,

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté."

...persze, Te is jól tudod, hogy vannak ellenpéldák szépszámmal, de szentigaz, hogy megérne egy világkonferrenciát akár -a fiatalság védelmébe természetesen- ahol meglelnék közösen a módját, hogy miképen is teremtsenek rendet végre a fejekben és a lelkekben egyaránt....

...ne mosolyogj, naná, hogy tisztán látom a dolgok miértjét, de azért ábrándozni szabad, nem igaz.....:-)))

Latin tanulmányaim már a régmúlté, csak magyarul idézhetem: "Az ostobák neve mindenütt olvasható." Húszegynéhány éve nem nevelünk, csak idomítunk, tenyésztünk...