Ezzel a helyes török pasival igazán nagy szerencsém volt, bár az is igaz, hogy azt megelőzendő vettem Tőle két szezámmagos karikát (ahogy Ő mondta török pogácsát)...jó, belátom az én szám sem állt be mindvégig, de ez az emberke annyira nyitott és kedves volt velünk, hogy beszéd közben még teával is kínálgatott, elmondta a fél életét és valóban egy élmény volt a vele töltött pár perc. Ez igazolja azt a vágyát is az ember lányának, hogy -amit nem igen ér el napjainkban a saját környezetében- hogy igenis nyitott tekintettel, szívvel feléd forduljon valaki és ráfigyelve megossza veled gondolatait...:-)))

Mifelenk a helyiek folyamatosan mosolyognak amig latjak a kamerat.Legkonyebb modja az identitas kideritesere.Az Irek akkor is mosolyognak,ha eppen a maganszferajukat zaklatom.

Ezzel szemben a kozep-kelet europai populacio nem mosolyog,esetleg egy-egy szep lany,de inkabb feleroltetnek egy flegman lenezo es persze szigoru arcot.

Persze miutan hozzateszem,hogy az ilyen latvanyosan agressziv pofak miatt nem lesznek benne a holnapi ujsagba,mind akar meg fotot.

Persze az ujsagos sztori nem igaz,de jot szoktam rajtuk szorakozni,ahogy ketsegbe tudnak esni egy semmitmondo hirre olyan valakitol,akit eletukben eloszor latnak.