Meg kellett küzdenem érte. A lengőajtókon túljutva, az előtérbe érve az első kattintás után elém ugrott egy kis mitugrász, szakállas fiatalemberke és roppant komolyan, fontoskodó hangnemben megtudakolta mivégre is vagyok én itt....szóval az lett a nóta vége, hogy kegyetgyakorolva, órájára nézvén csupán ennyit tudott kinyögni összehúzott szemöldökkel, -há-rom-perc! Tudod, én ennyi ridegség és modortalnság láttán azt sem tudom, hogyan is hagyjam el a színteret, kettőt még dafke kattintottam és görcsbeszorúlt gyomorral fél, azaz fél perc alatt kint voltam a Kossuth Lajos utca hömpölygő forgatagában. Szegény megviselt gyomromat két sarok múltán egy hatalmas krémessel engeszteltem a friss kávé és lágyan terjengő vanilia illatú Jégbüfében. :-)))

Köszönöm hogy ennyi szépséges értékkel gyarapítottad a gyűjteményemet ! :-))