...naná,, hogy emlékszem, kristály tisztán, minden momentumra, ahogy a fütyülőjökkel a szájukban széles karlendítések közepette irányították a forgalmat. Még a hatalmas molinó csizmájukra is télvízidején, akárcsak a villamos vezetőknek nekik is ez dukált a nagy fagyok idelyén és nagy fagyok azok bizony voltak bőven, nem úgy, mint manapság, mégis mindenki pánikol egy kis minusz idelyén...és igen mi is kézenfogva sétáltunk hármasban Mamiékkal, mert nekünk ez volt a természetes, nem volt ciki még kamasz koromban sem...:-)))

Autómentes, jó levegős környezet lehetett. A fotó időpontjában még csak szüleimmel kézenfogva jártam.....ma viszont talán csak testőrrel mernék arra menni:-((

Emlékszel az elefántcsont toronyban ülő rendőrre, vagy a dobogón állóra?

..látod, itt én sem jártam soha, viszont nézd csak a régi portálokat....a dohánybolt, a fodrász, ó boldog békeidők és sehol egy járgány, mindenki megy, ki merre lát. :-))

Emlékszem, mikor a Verpelétiből Karinthy lett, folyvást átsétáltam a piroson, egyszerűen nem tudtam megszokni, hogy lámpás átkelés van (pedig akkor még ráadásúl a sarkon ott ácsorogtak a fütyülőjükkel a redőrők is).

Naponta utaztam el a 37-es villamossal a munkahelyemre menet....de egyszer sem voltam benne...