Félve, tétován nyomúltam befelé az ajtón az ismeretlenbe (már, ami a fogadtatást illeti persze), amint a fotókon is érzékelheted, szinte sehol egy lélek. Alig hittem a szememnek, hogy szabad az út elöttem, a többit magad is láthattad már, az egyik ámúlatból estem a másikba. Mennyi szépség SzeSa! :-)))

Nagyon szép kép! :-))

Köszönöm hogy gazdagítottad a gyűjteményem :-))