Nem ettől válik magyarrá a magyar, sem a teátrálisan kifeszített lobogóktól.
Az iszonyúan sok és erős külsőség alapján, amit írtál....mi Adventtől kora tavaszig, a sötét télen naponta igen sok mécsest elégetünk....de még egyszer sem jutott eszünkbe nemzeti színűeket használni.
...a némberekkel kapcsolatban: Tudod Anna, rettentő jó lehet az adó-vevőd , hogy így toronyirányba is elér a hülyeség szele, bár igaz, ami igaz Kelenfőld nincs is olyan messze....:-)))
...no meg a Wishky, a gyönyörűen habzó Guinness, aztán ott az a buta Mormota Nap is minden februárban, miközben idétlenkednek a süket zőld kalapjukban , ugrálnak-bugrálnak, lóherét imádnak....lássuk be, nem is olyan rossz hely ez az Írország.... :-)))
Bányászlány: ...hát bizony a némberek így ismeretlenül is kiakasztottak!
BCsillus::-))))))))))))))))))))) Óriási sztori!
...cukorbetegség ellen Írország a gyógyszer:-))
Csillus ez igazán egy bájos igaz történet volt.
Anna drága, ha a fentemlített két némberre utalsz vissza, hát ami azt illeti az Ő politizálásuk valóban katasztrofális, semmi köze a valósághoz. Továbbra se fogd vissza magad, hiszen ha fel is merül néha ezen a platformon, az nem a személyeskedő egymásra köpködős fajtája, sokkal inkább a napi valóság húrjainak gyöngéd pengetése, :-))
Szuper! Elképzelem a feldúlt hölgysereget, amint feldúltan vonulnak a tetemrehívásra:-)))
Bányászlány: Ebből adóan a Veled folytatott diskurzusban majd próbálom mellőzni a politikát, hiszen valójában mindannyiunknak elege van belőle...csak ha kilép az ember az utcára, óhatatlan, hogy az első lépésénél már belebotlik:-((
BCsillus: Gratulálok a szép családodnak, és irigylem az önzetlen összetartását a településnek!
Való igaz, vidéken, vagy kisebb településen lényegesen összetartóbbak az emberek,még megadják egymásnak a tiszteletet, mivel nagyjából ismerik egymás búját, baját, együtt örvendeznek a másik örömén. Csillus a Ti esetetekben meg végképp példaértékű, tanítandó lenne ez a szociális összetartás, szinte önzetlen segítőkészség. Viszont itt a nagyvárosban, ebben a hatalmas olvasztótégelyben elembertelenednek a kapcsolatok, mint ahogyan Anna is remek példával utalt rá. Rohanó, fáradt, mosolytalan emberekkel teli az utca.
Nem kell messzire mennem, az üzletem galérián lévén, az alattunk üzemelő kis szolgáltató cégben (most inkább nem nevesíteném) dolgozók kő keményen politizáló "némberek". Napközben piros-fehér-zőld mécsesek lobognak, választások idején narancs szín kendő, sőt hasonlóan passzoló napszemüveg (!), reggeltől estig kénytelen vagyok hallgatni a sok süket dumát, náluk még a fekete is fehér, rosszul vagyok délutánra, csupán a Jazzy rádióból meríthetek némi megváltást.
Nem is turbózom tovább. Nincsen béke az olajfák alatt....... :-(((
BCsillus: Nagyon jó ezeket a sorokat olvasni! Hiszen pontosan ellenkezője, amit írtam, hiszen a bajban fog össze a kis város közössége példaértékűen!!
Bányászlány: Én '82 óta lakom a panelben, mely nem nagy, 4 lépcsőház, 50 család. Kezdetben több éven át nyaranta közös bográcsozás a ház mögött, névnapok ünneplése, a nagy '87-s havazás idején lapátot fogott nő, férfi, közben forralt bor, tegnapról maradt sütik, stb...Aztán megváltozott minden! Elbocsátották x-et, megszűnt y munkája, férj-feleség egy munkahelyen dolgozott, egyszerre kerültek a Bartók Béla úti sorba....szóval megszűnt a létbiztonság, behúzódtak a 4 fal közé, nehogy már vidámkodjanak, mikor nincs mire. Van éppen elég gondja mindenkinek..A határvonal úgy 92-93 körül húzódik. Nekem szerencsém volt az indás korszakom kezdetéig, mert volt honnan hazajönnöm...
Aztán a maradék kapcsolatokat is bomlasztani kezdte a madár, narancs, szegfű, tulipán jelképes világa:-(
E télen már csak egy szomszéd, valamint párom és én emeltem fel a hó ellen a lapátot....Szép új világ.
....egy országban, ahol ekkora a széthúzás, hogyan is feltételezhetitek, hogy majd pont a jószomszédság tartja meg, vagy hozza vissza a klasszikus, átjárós, beszélgetős, sütikínálgatós, beteglátogatós, mosolygós jószomszédi viszonyt.
Ablak - ajó becsuk, vasrácsra szájra lakat, lesik a függöny redői mögül, ki kivel, mikor és hogyan, míközben csurog a nyál és fröcsög a száj. A békesség? Odavan már! :-((
Jól mondod BCsillus! Már szinte csak az élelmiszerre futja:-((
Ahogy hallottam valahol: saját lakásukban fagynak éhen az emberek:-(((