Mennyi emlék, mennyi tapasztalat, de jó is lenne, ha ezt mind átadhatnánk a mai munkaképes nemzedéknek.

Reménykedek, hogy újra éledhet az ipar és a termelés, a tegnapi csepeli fotózásom során nem láttam mást (eltekintve persze egynéhány magánkézben lévő kis termelő üzemtől), mint lepusztult épületeket, üzemcsarnokokat, rozsdamarta elhagyott gépeket, kóbor kutyákat és magukkal kezdeni mit sem tudó tébláboló, leépült embereket a régi gyár hatalmas területén. Viszont vannak munkásszállóvá átalakított régi épületek, ahol meghúzhatják magukat, azok, akik már senkinek sem kellenek napi 1000,-ért mindössze. :-(((

Ez is, az is. Amikor raktárunkba kerültek a mai kelenföldi 4 metró remize helyére, a német tulaj szerint nálunk csak 10% volt, amit műanyagból készült....Németországban már 80% volt, ami más anyag helyett műanyagból gyártódott. Hiszen csapágyakat, pénzszállító autók szélvédőit is ebből készítik már....szóval baromi sok meló volt az adminisztrációval, raktározással, a kétkezi munkásoknak pedig a 25 kg-os zsákok cipelésével. Mert nem csak rakodólapon ment az áru...

Gondolom a Tiszai Vegyiművekből. Sok volt vele a meló, vagy egyszerűen a "zőld"-séged tiltakozott a töménytelen vegyianyag ellen?

Rossz emlékű hely számomra...milliónyi műanyag granulátum érkezett innen a munkahelyemre...