Sajnos okkal...:(

Az előző történet lényege (ami kimaradt ), hogy akkoriban még szabad ki és bejárás volt a házakba egészen az esti kapuzárásig. Félek ez napjainkban már teljességgel kivitelezhetetlen lenne, így is sokan bumfordi rácsokkal veszi körül magát és persze az otthonát. :-))

Nagyon szép amit leírtál, igen a mai fiataloknak már nem lesznek ilyen szép emlékeik..:(

Csak gondolj bele, amikor fiatal voltam megesett, hogy pici szerelmes cetliket találtam a postaládánkban s nem egyszer megtettem magam is, ha nem volt otthon a kedvesem, egyszerűen csak ősszehajtogatva bedugtam pár sort és egy kis rajzot a bejáratiajtójuk felső kulcslyukába....ez annyira emberi volt s maradandó (a lélekben) hozzáteszem ezek a cetlik még megvannak (és nem csupán az emlékezetemben)....tegye ezt meg ma egy fiatal az sms üzeneteivel....

Nem hozom fel a fiatalkori dolgokat, mert tudom, hogy szükség van a fejlődésre, de nem biztos, hogy arra is szükségünk van, amit ez a fejlődés hoz magával..:(

Zárt, áthatolhatatlan ajtók, ez régen nem így volt, bárki, bármikor bevihette a bánatát, elsuttoghatott egy rövid imát, vagy csupán fohászkodhatott az Ő Istenéhez, hogy a fiának sikerüljön a vizsgája. Más, ridegebb, zárkózottabb, kevésbé nyugodt, vagy akár biztonságos világban élünk. Mindenre tudjuk, mindenre van válaszunk, de nem ismerjük az origót, amikor elkezdtek elromlani a dolgok, én legalábbis nem mindig ismerem a válaszokat.

Sokszor nem tudok lefotózni egy-egy templombelsőt, mert zárva van, már annak is örülök, ha rács van és nem üvegajtó...:(

Látod ez régen sem volt másként, manapság viszont -ami jobban elszomorít - még a templomokat is zárva találom miseidőn kívűl. :-((

Szomorú, hogy mindent zárni kell...:))

...a zsanérok valóban bombabiztosnak tünnek, az eredeti lakat gondolom lényegesen testesebb volt. :-)

....vannak ám zsanérjai, csak a lakat a gyenge pont, a látszata ellenére is :-)