Köszönöm, de nem az én műfajom.
Az inda mellett tudok javasolni hasonló képaláírósdit játszani, olvasni :
http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=90&...=
....még mindig semmi!!! :-((
"... bánatomat dalban mondom el,
Elrejteni, érzem nem lehet.
Próbáltam félretenni,
álomnak venni.
A valóság úgy fáj..."
...csak átvitt értelemben értelmezendő, a pillanatnyi hangulatodra, frissítésnek...
....na erről én is regélhetnék, de már ahhoz sincs lelkierőm.....a hivatalok packázása kiszívta belőlem az össz. energiatartalékomat... falak, falak, mindenütt falak, kevés vagyok én ehhez!!! :-((
De a szurkoló kedved, azért ne lanyhuljon, hajrá!!!! :-)))
... drukkolók is kellenek... ezt ne feledd, a biztatás Mindig jól jön...:)))
Nem vagyok most "Sziporka szívem...." :))))
..tessék szépen beszállni a forgatókönyv írásba, nem csak a pálya széléről drukkolni!
Anna ma szabadnapot vett ki, már Ő sem bírta tovább! :-)))
... még, még, még, még Ennyi nem elég! ... :-))))) ♥ Mindkettőtöknek ♥
...egy ugrás vissza a szereposztóhoz...a döbbenet a férfi arcán: - és itt ráadásul még fizetnem is nekem kell!
..sebaj, helyben vannak, majd csak visszakalibrálják egymásnak!
Az optikusoknak keresztbe állt a szemük a "sikolytozástól" , ahogy Nagyapám szokta volt mondani...
A film kedvenceim egyike, David Hemmings nem kevésbé....viszont a szövegtől megremegett alattam az amúgy is ingatag forgós székem, az optikusok meg alant összesúgtak, vajon mit sikongat ez a nőszemély ott fennen egymagában.....ne tedd ezt velem!
A filmrendező most döbbent rá tévedésére, miszerint a lánykát nem a szereposztó díványra vitte.
A sztory kiváló... mai napi derültség...:))))
Már-már Nagyítási magasságokba kerültünk!
http://www.port.hu/nagyitas_blowup/pls/w/films.film_pa...
Pedig lehet, hogy csak a pasi szemben ülő lánya most vallotta be ikerterhességét egy ugandai menekülttől...
...látod, ennyire egyszerű, mindenki a maga szemszögéből látja és láttatja a pillanatot...
...meg aztán, kérdem én, nem elég komoly dolog az, ha élete delén egy meglett férfiú, bujkálni kényszerül élete párja elől, fel nem vállalva azt a szerencsétlen másikat (akinek most is ki tudja mi nem jár a fejében)...az élet, az élet az igenis meglehetősen komoly pillanatokat képes produkálni s dőreség nem komolyan venni azt!
...ez a kis túlsúlyos pondró meg előbb, utóbb úgy is feldobja a papucsát az állandó bujkálás és hazudozás eredményeként. Vagy, legyen olyan korrekt, hogy mindkét fél előtt tisztázza a helyzetet. (Na igen ez volt most az okoskodó elmélet, viszont az élet, - mint nagy rendező a mindennapok színpadán -, egész másként mozgatja adott pillanatokban a bábokat.)
Nem szabad ennyire komolyan venni a zéletet....
Lehet, hogy a félrelépő pasi meglátta közeledni élete párját és torkán akadt a falat :-)
...csak nem! Én,- ha szabad szubjektív véleményt formálnom - azt olvasom ki ebből a képből, hogy egy reggeliző asztalnál ül két ember, akik valami módon összetartoznak (a rosszabbik esetben házasok), ezt egyes egyedül a nő (hogy mehettem én ehhez az emberhez hozzá) tekintetéből olvasom ki.
Beleérzés, ebben elég jó vagyok, higgy nekem!
Ejha!...jön vissza a retúr kaja?