....na erről lenne mit mesélnem...

Azt írtad, hogy tevenyergen pihenteted a lábacskáid, gondoltam a Szaharában utazgatsz a rezsicsökkentés terhére.

...mi van?! Te jó ég, szinte látom magam előtt a homályból felderengő képet (akár egy délibáb), amint egy teve baktat a tikkatag sivatagban s én, a mindenre elszánt és különc nő, kócos hajammal súrolom a forró és végtelen homokot, mialatt a lábacskáim illedelmesen és kitartóan pihennek a tevenyergen....

Atyavilág! A sivatagot járod? :-)

..és ne tessék lógatni, semmiképp, én most is egy tevenyergen pihentetem mind kettőt, mialatt e sorokat írom Neked...

Igen, emléxem, hogy akkor is ezt írtad! Jobb, ha az ujjak fájnak, mintha dagadna a láb.

Tessék szépen felállni és időnként 30x lábujjhegyre állni!

A lábacskáimmal továbbra is baj van, ha 2-3 órát ülök a gép mellett. Elülöm az ereket :-) :-)

Ez igazán dicséretes teljesítmény még a visszafordulást is beleszámítva, annak tudatában, hogy nem is oly régen panaszkodtál a lábacskáidra. Bár azt mondják az okoskodók,hogy igazából minden fejben dől el, hát ez esetben is betudhatjuk ennek. Minden esetre magam részéről gratulálok a nem lanyhuló akaraterődhöz. Csak így tovább Anna! :-)

Aznap az enyém is! Ugyanis verőfényes, szép nap volt, gondoltam felbiciklizem a Széchenyi-hegyre, mint az elmúlt években többször is.

Aztán a hosszú (nem is igazán tél) tél miatti edzéshiány megmutatkozott a Hóvirág utcai szobros körforgalomnál, ott elfogyott az erő. Kénytelen voltam lefelé gurulni, míg egyszer csak a Várban találtam magam :-) Onnan már csak egy ugrás volt ez a tavaszi faág.

Az élet útjai látod kiszámíthatatlanok! :-)

Négy napot késtél, különben itt találkozhattunk volna!

Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,

Ne csalj, színek és fények orgiája!

Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,

Én akkor is még múltak májusában

Emlékek orgonáit tépve járok.



Juhász Gyula:Megint tavasz...(részlet)