Vagy ciki, ha nincs mobilod, ill. okos telefonod! Már az ovisoknak is van mobiljuk :( Ungvári Tamás könyve a Szokatlan beszélgetések. A kötetben költőkkel, színészekkel, tudósokkal, írókkal és még másokkal beszélget. Konrád Györgyöt kérdezi írói szokásairól, hogy írt régen, mi változott azóta, hol ír. K.Gy. meséli, sokat járt könyvtárba, parlamenti könyvtárat nagyon szerette. Ott volt írógép szoba, olyan vastag ajtó volt rajta, hogy nem hallatszott ki az írógép kopogása. Aztán visszaemlékszik, hogy abban az időben voltak akik fűtetlen lakásokban, hónapos szobákban laktak. Ezért bejártak a könyvtárba melegedni. Azonban ott nem lehetett fecsegni, hangoskodni, így rászoktak az olvasásra. :)))
Az a legszomorúbb, ha példa sincsen és ciki az olvasás, vagy a nem dohányzás...
Sajnos szomorú egy helyzet. A család nagyon sokat tud ebben segíteni. Mert ha látja a példát, akkor természetes lesz számára az olvasás. Meg ha nem engedik annyit tévézni, számítógépezni a gyereket. Facebookon gyakran szoktam látni, kamasz gyerekek kiírják, unatkozom. Ilyenkor ha elővenne egy könyvet már nem is unatkozna!
Egyik reggel egy nyelvész előadását hallgattam a rádióban és meglehetősen siralmas képet festett le a mai fiatalság olvasottságáról és szókincséről. A tanácsa, amely sajnos nem hiszem, hogy eljutna a címzettekhez, minél több klasszikust olvasni (amivel teljes mértékben egyet tudok érteni) Csak gondolj bele, ha én annak idején amikor kezembe vettem Proust Eltűnt idő nyomában első kötetét megrettenek a terjedelmétől, mennyivel szegényebb lennék ebben a pillanatban....de ezt nem lehet bizonyos emberekkel megértetni, vagy van igénye bizonyos kultúrára vagy nincs és inkább marad aki volt, marad a kényelmes dagonyában, amiben roppantul jól érzi magát.....
Az a baj, hogy ettől a sok modern kütyütől egyesek nem is ismerik meg, nem tapasztalják meg ezt a varázst. És így nem is hiányolják :(
Ugye, aki ezt nem ismeri, nem is fogja a hiányát érezni soha...
A könyvnek varázsa van. Ahogy a kezedbe veszed, megtapogatod, milyen a kötése. Végigpergetem a lapokat az ujjaim között. Szóval egy rituálé :)))
...abszolút! Tudnál Te regényt olvasni képernyőn keresztül?...teszem fel a kérdést, mert én nem, soha! Nekem kell a csend, a nyugalom, a rituálé, ahogy a kezembe veszem, amint a tenyerembe simul, kell, hogy érezzem az illatát, hogy olykor visszalapozhassak, ha arra támad kedvem. Látod, itt benn az üzletben a billentyűket csapkodom, e helyütt képtelen vagyok az olvasásra, pedig körbe vagyok bástyázva könyvekkel, de nem, az olvasáshoz teljes beleélés szükségeltetik, ami egy ilyen ki-bejárós helyen elképzelhetetlen.
Akkor Te is a papíralapú dokumentumot részesíted előnyben :)))
Ó, ez egy őslelet, kicsike Budapest térkép füzet, viszont gyorsabban megtalálok mindent mint a telefonon.
Látom alaposan felkészültél a túrára :)))